Szerelem csütörtök
A házasságszerzés nehéz műfaj, főleg ha egy majdnem kurvát és egy talán tengerbiológust kell összehozni egy félig (néha teljesen) ütődött, de óriási szívvel és némi üzleti érzékkel megáldott társaságnak. A maga módján az egész Konzervgyár utca beleveti magát a műveletbe, hogy aztán az olvasó legnagyobb csodálkozására mindenki túlélje a történteket. De ez nem sokon múlik.
Kb. ennyiben foglalható össze viszonylag spoilermentesen ennek az impresszionista Steinbeck remekműnek, a Sweet Thursdaynek a cselekménye. Nem mintha ez annyira fontos lenne.
A történet szálai jóval korábban, a Kék öbölben kezdenek összegubancolódni. Ez ugyanott játszódik, ahol a Szerelem csütörtök, csak nem házasságszerzés, hanem egy apokaliptikus eseményekbe torkolló nagyszabású meglepetés szülinap szervezésének története. De ez sem túl lényeges. Viszont ott – mármint a Kék öbölben – kaphatunk alaposabb betekintést a Konzervgyár utca lakóinak életébe és gondolkodásába. Na ez az, ami úgy elkapja az embert, hogy aztán évekig nem ereszti. (A Kék öböl eredeti címe, a Cannery Row, Steinbeck tiszteletére 1958-ban névadója lett a kaliforniai Monterey egyik utcájának, ahol mindkét könyv történetei játszódnak, ld. a címlapot.)
Ott van először is Doki, a humanista talán tengerbiológus, aki szokatlanul sokat iszik (főleg sört, néha whiskyt), szokatlanul rajong a komolyzenéért, egészen megszokott módon magányos, és olyan barátai vannak, akik mellett nincs szükség ellenségekre. „Kalapemelintéssel üdvözli a kutyákat, amikor elhajt mellettük, és a kutyák fölnéznek és rámosolyognak.” Doki szíve és otthona – az Élettani Labor – sosincs zárva, de még az irodájában lévő széf ajtaja is mindig nyitva áll. Ennek praktikus okai vannak.
A széf ajtaja egyszer véletlenül becsapódott, és a zár kombinációját senki sem ismerte. A széfben egy nyitott szardíniásdoboz meg egy darab rokfort sajt volt. Mielőtt még a zár készítője közölni tudta volna a kombinációt, a széfben kitört a botrány.
Ott van a laccsoló Li Csong, aki a szatócsbolt pultjánál állva őrködik szivarok és whiskyk felett (még a különlegesen olcsó Ócska Teniszcipő felett is). Mindennel ellátja a környék lakóit, amire csak szükségük lehet, a konzervtől a ruhán keresztül a horgászfelszerelésig. Nekik pedig elsősorban alkoholra van szükségük. Lelkében kis rőzse-dalok helyett üzleti számítások égnek, de jóindulatú és megértő lény: a nem működő Fordját rövid számvetés után kölcsönadja békagyűjtésre az arra érdemeseknek, és saját maguktól is bőszen védelmezi kuncsaftjai. (Ez csak azután derül ki, hogy lelép kereskedni a Déltengerekre.)
Két amerikai nemzedék többet tudott a Ford kocsi gyújtótekercséről, mint, mondjuk a női csiklóról (…). Ebben a korszakban a csecsemők zöme Ford kocsiban fogantatott, és nem egy közülük ott látta meg a napvilágot is.
Ott van a Mackós Lobogó a lányokkal és Dorával, majd nővérével, Faunával, akik szigorúan őrködnek kurvák és erkölcsök felett. Fauna még az emberfej zsugorítás bizniszben is járatos. Aztán ott vannak Mack és a fiúk, akik kezdetben a szatócsbolt melletti üres telek ócska csöveiben találnak szállást (nem mindenki bírja, ahogy visszhangzik benne a horkolás), hogy bizonyos előre nem látott események után beköltözzenek Li Csong hallisztraktárába.
A Konzervgyár utcában békésen lézengő hétköznapok eseményei akkor kapnak veszedelmes fordulatot, amikor Mack kijelenti:
Ez a Doki rendes tag. Valamivel kedveskednünk kellene neki.
Ezt hallva minden épeszű ember sikoltozva menekülne, de itt a szereplők elenyésző része épelméjű, a születésnapra tehát illő ajándékokkal készülnek: több zsák békával és egy balszerencsés tortával. A békák nélkülözhetetlenek egy igazán sikeres és veszélytelennek látszó születésnaphoz. Valahol mélyen érezzük, mi is ezt vinnénk az ünnepeltnek. Az események mégis félrecsúsznak, sűrű bánatba taszítva ezzel a szereplők 90%-át, és egyben arra ösztökélve őket, hogy köszörüljék ki a csorbát. Többek között egy 1916-os Chalmers-tengellyel, tizenöt nyalka kandúrral és egy kisebb zsák kínai liliomhagymával.
A két történet egyszerre vidám és melankolikus, józanul emberszerető, plusz depresszíven bájos, és ami a legfontosabb: a gonosznak bástyái végül megtöretnek és romokban hevernek.
