Szerszám szombat speciál – a szentély és az ő magányossága
Vannak megkerülhetetlenül visszatérő témák a holdkompon, ezek közül kitüntetett szerep jut a budiknak, mert a népi bölcsesség szerint ahol a budid van, ott az otthonod.
Maga a ma ismert háziszentélyünk talán meglepő módon nem is annyira legújabb kori, mint azt gondolhatnók, hiszen a legelső vízöblítéses vécét feltehetően az atlantisziak alkották meg, Santorini eltemetett romja alatt a hellén és római kultúrát messze megelőző minosziak örökségeként ott volt egy legalább három és fél évezredes vízzel öblített egyszemélyes klolyó is, tehát az igény a higiénikus környezetre egyidős az igénnyel a meditatív elvonulásra.
A római kor sokkal inkább közösségi élménynek tekintette a latrinát, tucatnyi faragott koedukált kőülőkén vitathatták meg a nemes hölgyek és urak, akár falatozás és borozgatás közben a közügyek körüli teendőket, anélkül, hogy kizökkentek volna a témából.
A Tudorok már valamivel szemérmesebben kezelték a kérdést, Henrik királynak volt például dedikált szolgálója a királyi ánusz ápolására, legbizalmasabb embereként tekintettek rá és természetesen volt olyan példa, amikor a főurak megpróbálták megkörnyékezni lobbiérdekek érvényesítésére, hátha a felséges seggbe suttogva hamarabb érhetnek célhoz.
A Napkirály udvara sem ismerte a diszkrét elvonulás intézményét, az egy dolog, hogy csak a kiválasztott főnemesek tekinthették meg Lajos reggeli pottyantásait a sikeres excrementumot ünnepelve, de a Versailles-i udvarban a lakájok egyszerűen odavitték a fényűzően megterített asztalokhoz az éjjeliedényt egy intésre és a hölgyek-urak ott helyben az asztalnál intézték a kisebb-nagyobb dolgaikat, senkitől sem zavartatva.
Modern korunk modern kihívásokkal terhelt életében nem ritkán a Fülke az utolsó menedék, a munkahelyi stressz elől negyed órákra oda vonulnak el a túlterhelt alkalmazottak, akiknek például elege van az irodai rágórémból, aki a szomszéd asztalnál ül, egész nap csipszes zacskókkal zörög és amikor nem zörögne, akkor pedig harsányan rágcsál. Hogy ezt a tevékenységet legfeljebb csak hangos szürcsöléssel szakítsa meg.
Semmi sem pótolhatja azonban az otthon nyugalmát, a háziszentélyt, ahova az üvöltő gyerek, a hangos NetFlix, a szomszéd vasárnapi flexelése elől vonulhatunk el.
Mai képes válogatásunk éppen ezért azt hivatott bemutatni, hogy a nagyvilágban hogyan oldották meg pazarabbnál pazarabb módon a feladványt.
De még mielőtt elkanyarodnánk a háztartási méretű lakberendezésre, vessünk pár pillantást a közösségi vécékre. Főleg női olvasóink kedvéért, akik feltehetően ritkán találkoznak a piszoárok körül tobzódó kreativitással.
A kardozáshoz alakított cseppet sem szociálisan distanciált műfaj:
De nem feledkeztek meg a helyi látványosságok iránt érdeklődőkről sem:
Művészet kimaxolva:
Ennyi izgalom után a nyájas olvasó már bizonyára kiéhezve várja, hogy mit tartogathat még a mai különkiadás?
Nos, tessék-csak-tessék, akad még bőven látnivaló, mint a búcsúban. Bárki meglelheti a saját otthonába illő megfejtést az alábbi félelmetes mélységeket, váratlan magasságokat hordozó antológiában:
Bonus track: Mire gondolhatott a költő?
