Szomorú vasárnap – Jane

Jane Seymour volt VIII. Henrik harmadik felesége

Jane egy nagyon ritka vörösesszőke lány volt, más tekintetben brit, mert sápatag volt és egyesek szerint talán nem is túl csinos (pedig de).

Ez a vörösesszőke allél még a szigetországban is ritka, világszerte 1% alatt lehet.

Amikor VIII. Henrik szakított a római katolikus egyházzal Boleyn Anna befolyására, aztán Annát udvariasan lefejeztette felségárulásért, még a saját testvérével is megcsalás vádjába keverve, a katolikus restaurációért kampányolók Jane-t tanították ki, hogyan kellene a középkorú, inkább idősödő királyt elcsábítani.

Szerdai vörös hajú lányos poszt – csütörtökön #2

Jane nagyjából megtette amit rá is bíztak, azonban menthetetlenül belehabarodott a királyba. Teljesen más volt, mint Anna. Végtelenül engedelmes, jóhiszemű és kedves – szemben Anna karakán személyiségével. Meggyőzte például Henriket, hogy béküljön ki a lányaival, a tizenéve nem látott, elsőszülött katolikus Máriával és a kis Erzsébettel, Anna lányával.

És ami a legfontosabb: megszülte a fiú trónörököst, a Tudor-ház fennmaradásának zálogát (címlapon a kis Edward), ezzel megajándékozva Henriket azzal, amit a két előző neje nem adhatott meg.

12 nappal később Henrik kezei között halt meg egy a szülés során összeszedett fertőzésben. 16 hónapig volt királyné.

A király vígasztalhatatlan volt.

Ilyen levél is született a kapcsolatuk során, elolvasod, garantáltan sírnifox:

“My dear friend and mistress,
The bearer of these few lines from thy entirely devoted servant will deliver into thy fair hands a token of my true affection for thee, hoping you will keep it for ever in your sincere love for me. Advertising you that there is a ballad made lately of great derision against us, which if it go much abroad and is seen by you, I pray you to pay no manner of regard to it. I am not at present informed who is the setter forth of this malignant writing, but if he is found out he shall be straitly punished for it. For the things ye lacked I have minded my lord to supply them to you as soon as he can buy them. Thus hoping shortly to receive you in these arms, I end for the present your own loving servant and sovereign,
H. R.”