Újévi kirándulós: Almádi

Hogy mit érdemes megnézni Almádiban?

Először is van a part

A parton már eleve többfajta látnivalót találunk, mert ott van, ugye, a Balaton, ami egy ilyen elhanyagolható méretű tó, aztán az Öregpark, meg a Jóbarátok Halsütöde. Na, de menjünk sorjában!

A tavat egészen közelről megcsodálhatjuk, mert azon kívül, hogy a strand is nyitva van ilyenkor, a móló felé sétálva kis vöröskő lépcsőt alakítottak ki ezen a partszakaszon, ahol bátran belevethetjük magunkat a habokba, követve a schirillai hagyományokat (ld. címkép). A víz ilyenkor kristálytiszta és a hattyúk is csak kicsit fognak összecsípni bennünket megdöbbenésükben.

A tóhoz további állatok is tartoznak: a sirályhojszák közeli rokonai, tőkésrécék kergetőznek vígan a fövenyen a sétára érkező, petárdáktól félsüket ebekkel, és nyárfapohókok rezegtetnék szárnyukat a parti ezüstnyárakon, ha nem fagytak volna szarrá már korábban. Sőt, néha disznókkal is találkozni, igaz, csak kibelezve, mert disznót is ölnek a sétányon, mégpedig februárban, a Schirilla-féle úszkálással egybekötve.

Az Öregparkot valamikor az 1900-as évek elején alakították ki, érdekes, gyertyatartó alakú platánsorokkal, néhány éve pedig egy szoborparkot is telepítettek a fák közé sok jópofa alkotással (és néhány elképesztően rondával). Személyes kedvencemet, egy életnagyságú jávorszarvast (kb. 2 méteres agancsfesztávval), ugyan eltüntették, de azért maradt helyette elég.

A Jóbarátok halsütöde a budatavai strandnál télen-nyáron nyitva van, nagy itt a vendégjárás: a népek kisebb-nagyobb fazekakban viszik a halászlevet, és saját szememmel láttam egy akkor fogast paprikás lisztbe forgatva, mint a karom.

A parkból a 71-es és a vasúti pálya alatti aluljárón juthatunk a központba. A csípőprotézises nyugdíjasok, a kerekesszékkel vagy babakocsival rallizók ennek nem örülnek maradéktalanul, amit meg is értek, mert az aluljáró semmilyen formában nincs akadálymentesítve. Nem lehet véletlen, hogy a vasutat lezáró kerítést rendszeresen átvágja az ellenállók egy kisebb csoportja (ott, ahol régen a hegyről lejövő út vezetett a partra), és a nyugdíjasok is halált megvető bátorsággal vetik át magukat a 71-es mellett kifeszített láncokon. Úgyhogy ne száguldozzatok errefelé, ha nem akarjátok, hogy szatyrokkal díszített kisnyugdíjasok landoljanak a szélvédőn és mindent beborítsanak a párizsiszeletek.

Hogy vonzóbbá tegyék a régen hugyos-szaros, és bizonyára leprával fertőzött aluljárót, jónéhány éve szépen kifestették, felszereltek 3 térfigyelő kamerát és kiállítást rendeztek be itt (ezt hívják VasútARTjárónak, van fasza kis logójuk is hozzá): nyáron a település környéki festők képeit, télen pedig az itteniek fotóit lehet nézegetni. Tényleg egész jók.

Másodszor pedig van a Hegy

A hegyet Öreghegynek hívják, de van még rajta kívül itt néhány. A hegytetőre épített Óvári kilátóból jól belátható a keleti medence és a vörösberényi erődtemplom. A kilátóhoz fel is lehet autózni, de gyalog sem vészesen meredek, ha nem szívbeteg bébifókákkal vagy szárnyaszegett nyárfapohókokkal kirándultok.

A kilátóba felfelé menet keresztezni fogjátok a Töltés utcát, ami a régi Veszprém-Alsóörs vasút vonala. 1909-tól 1969-ig jártak itt a szerelvények, a régi állomás épülete is megvan még magánházként, sőt az a vöröskő lépcső is, ami az öreghegyi vasútállomástól vezetett le a partra. Néhány éve a töltést kipucolták és ott építették meg a Veszprém-Almádi bicikli utat, ami csatlakozik a balatoni bicaj körúthoz. Mivel a vasútpályát a gőzmozdonyok miatt nem tervezték meredekre, biciklivel is kényelmesen bejárható, még akkor is, ha történetesen a partról felfelé indultok. A Töltés utcán a régi vasúti felüljárón az egyik mozdonyt kiállították, pont előtte húz el a bicikliút, de pár parkolóhelyet az autóknak is odaraktak.

Szintén a Töltés utcán kerekezhettek el a Kis Jancsi villa előtt, amit még 1891-ben épített egy Szalay nevű veszprémi kanonok, de a nevét a híres veszprémi cigányprímásról, Kis Jánosról kapta, aki egy angol grófnőt vett feleségül (talán megszöktette, de ez csak amolyan helyi mendemonda), és aki 1916-ban költözött a villába. Haláláig (1932) itt élt és bulizott, vagyis hát bálozott. Sírját a veszprémi alsóvárosi temetőben találjátok (ott Kiss Jánosként szerepel).

Az egész település tele van régi, facsipkés, tornácos század eleji villaépületekkel, nyaranta 40 fokban túrákat is szoktak szervezni a bejáráshoz a legelvetemültebbeknek. Aki túléli, megérdemli a strandolást.

Ha itt akarnátok építkezni, igazodnotok kell a Településképi Arculati Kézikönyvhöz, amit ezúton csatolok. Elnézve az újabb házakat, valószínűleg ti lesztek az egyetlenek, akik betartjátok.