Vietnami papucsban a Balaton körül: Fonyód hegyei

Az északi part szülötteként ritkán merészkedem le délre, de ha az ember édesanyája Csisztapusztán tanulmányozza a fürdőéletet, és részletes összehasonlító elemzést készít Borgáta és Csiszta termálviszonyairól, nem marad más, mint elfoglalni magam erre az időre.

Fonyódon két aprócska hegy van, ami vietnami papucsban is bátran megmászható, ráadásul a Csisztáról érkező makadámút abba a Fő utcába torkollik, ami épp a két hegy közötti nyeregbe vezet. Egyik kilátót sem innen kéne megközelíteni (hivatalosan), de Fonyódon nyugodtan közlekedhetünk toronyiránt, nehéz eltévedni.

A magasabb, kiépítettebb a Várhegyen található. A neve Várhegyi Széplátó, de ezt most engedjük el. Nincs hosszú története, 2011-ben épült, a Várhegyet viszont nem véletlenül hívják így: volt itt nagyon régen egy földvár (még az Árpád korban), annak a maradványaira telepedett a kilátó. A tatárjárás után sokfelé emeltek kővárat, de ide nem: gyakorlatilag felesleges volt, a Balaton vízszintje akkoriban 6-7 méterrel magasabb lehetett, Fonyódot vagy a Balaton felől csónakon, vagy egy földnyelven keresztül lehetett megközelíteni, különben teljesen körülfolyta a mocsár. A török időkben ismét megnőtt a település jelentősége, akkor fölhúztak itt egy cölöpvárat, de nem a Várhegyen, hanem lejjebb, a bézsenyi útnál.

A Balaton a középkorban

Hogy a két vár párhuzamosan is működött-e, vagy a török időkben már csak a cölöpvár állt, nem tudtam kibogozni, de ez utóbbit Magyar Bálint védte 1547-től haláláig (1573-ig). Ezt a Magyar Bálintot első hallásra simán összekevertem az Egri csillagok Török Bálintjával, és az eltérő név mellett még az sem zavart, hogy utóbbinak Sztambulban kellett meghalnia, emez pedig itt halálozott el Szigligeten. A lényeg, hogy ez a palonai Magyar Bálint picit később élt, mint az az enyingi Török, és csak Fonyód várát és Szigligetet védte, nem volt Somogy főispánja, sem magyar főúr, de azért igen nagy vitéznek tartották a maga idejében.

Ennyi kitérő után térjünk vissza a kilátóhoz: én a fonyódi családsegítő melletti utcán kaptattam fel egészen az erdő alá, majd ott jobbra fordulva az ösvényen viszonylag gyorsan elértem a kilátóhoz vezető túraútvonalat. A sietséget erősen motiválta, hogy a fonyódi szúnyogok érkezésemkor még nem ebédeltek és ezt mindenképp velem akarták pótolni. Az sem zavarta őket, hogy én addigra már betoltam egy fokhagymás lángost. Vietnami papucsban, lángossal eltelítve nehéz emelkedőn galoppozni, de nem lehetetlen.

Várhegyi Széplátó (pont a budis rész nem látszik, azaz a legalsó vöröskő szint)

A kilátót rögtön a szívembe zártam. Na nem azért, mert 300 Ft a belépő és nem is azért, mert főszezonon kívül csak hétvégén van nyitva, de nyáron is csak 10-től, hanem mert a legalsó szinten nagyszerű budi várja a látogatókat. Akadálymentesített!! Hogy az akadályozottak milyen hordszéken jutnak a kilátóig, majd az építmény tövéből a felsőbb szintekre (négy van neki), nem volt időm átgondolni sietős teendőim közepette.

A kilátás egyébként pazar: északra a Badacsony és a párába burkolózó többi tanúhegy. Előttük néha elhúz egy amerikai csapatszállító a pápai reptérre igyekezve, egészen közel a vízfelszínhez, ráadásul olyan halkan, hogy arról a fonyódi szúnyogok is példát vehetnének. Ha ezekkel csinálnák a Red Bull Air Race-t, csak az venné észre a versenyt, akinek külön szólnak.

Kilátás a Várhegyről északkeletre a Postás kilátóval. Tihany a jobb szélen, csak krumplival nem látszik.

Keletre a tihanyi apátság elmosódott foltja, északnyugatra a keszthelyi öböl (ld. címkép), délnyugatra a Nagyberek, a távolban éppen kivehető Csisztapusztával. Távcsövet mindenki vigyen magával, mert van ugyan beépített messzelátó magán az építményen a harmadik és negyedik szinten is, de ezek túl népszerűek ahhoz, hogy hozzájuk lehessen férni.

A Sipos-hegyi kilátó jóval kisebb, de a belépti díj és a nyitva tartás ugyanaz. Autóval jobban megközelíthető, az utolsó (betonozott) szakasz viszont annyira meredek, hogy kerekesszékkel ne is próbálkozzatok. Az út bal oldalán embermagas, szúrós, bogáncsra hasonlító gizgazok. Mielőtt kiátkoznám az önkormányzatot, felfedezek egy kis táblát, miszerint a rondaság egy védett máriatövis. Ne becsüljétek le ezt a rusnya kórót: májvédő, -regeneráló hatása miatt elismert gyógynövény.

A fonyódi máriatövis (balra), jobbra az értékes részek

A Sipos-hegy filigrán kilátója a nyolcvanas évek végén épült postai mikrohullámú átjátszó toronynak, ezért is hívják Postás-kilátónak. A kilátás innen is pont olyan tökéletes, mint a Várhegyről, csak a budit kell nélkülöznötök.

A Postás-kilátó: Badacsony és a többi tanúhegy

A két kilátón kívül megtekintésre érdemes még a fonyódi villasor, de az most nem fért bele a csisztai fürdő által szabott időkeretbe. Disznóöléskor tervezem pótolni, mikor jóféle sütnivaló kolbászokkal és hurkákkal megrakodva fokhagymagőzben tartok majd hazafelé, nem látott izgalmakat hozva a fonyódi ebek szürke decemberi mindennapjaiba.

(A középkori Balaton képének lelőhelye itt.)