Nem túl rég szert tettem a kis Brehmre, és úgy érzem, hogy mindeddig kicsit igazságtalan voltam az amőbával (amébával) szemben: unalmasnak, rosszabb esetben pedig unalmasnak és kurva ijesztőnek gondoltam őket, van ugyanis közöttük egy olyan, a Naegleria fowleri, ami megeszi az ember agyát. Ebbe bele szokás halni. Az amőba alapesetben nem túl bonyolult jószág, Entz … Continue reading Az améba lelki élete