Szóval, visszatérve Pompejire. Volt ugye, az a jóember, akit nemrég találtak meg, egy sziklával a fejiben, aztán kiderült, hogy mégse. Elég ronda dolog a piroklaszt-zuhatagban meghalni, és az se szebb, amikor a házadban fulladsz meg/halsz éhen-szomjan, esetleg a mérges gázok végeznek veled, vagy pedig szikladarabok vernek agyon, mielőtt annyit mondhatnál, hogy Jehova. Szokás elfeledkezni arról, … Continue reading Felforrt az agyuk, de szó szerint