Félelem a tenger alatt

Nem szeretem a vizet. Ha nem muszáj, én bele nem megyek semmiféle tóba, és a medencéket se szeretem. Max a fürdőkád.

 

Nem tudom, miért, életem egy pontján elkezdtem félni a nyíltszíni vízektől. Valahogy borzasztó volt az a gondolat, hogy van egy közeg, amelyben alig látsz, sötét van, levegőt se kapsz, és mindenféle borzasztó dolgok lehetnek a mélyben. És csend. Nincs számomra iszonytatóbb gondolat, mint az, hogy úszom a sötét, hallgatag mélyben, és szembejön…

 

Utánanéztem a dolognak, hogy most mi van. Egy víz alatti repülőgép mégse olyan rettenetes dolog, hogy így ki kelljen miatta akadni. Sem egy elmerült evezős csónak. A jelenség neve submechanophobia, és a lényege: félelem a félig, vagy egészen a víz alá merült , emberkészítette tárgyaktól.

 

Mivel ez egy fóbia, vagyis  tulajdonképpen irracionális félelem, természetes, hogy nem is egyszerű ügy. Két különféle fóbia csatlakozhat még hozzá, ezek pedig a thalassophobia (félelem a nagy vízfelületektől), illetve a csodaszép nevű megalohydrothalassophobia, ami félelem a víz alatti nagy tárgyaktól.

 

Megmondom őszintén, nehéz is volt ez a posztot összehozni, keresni hozzá a képeket. Ti mit éreztek, ha ránéztek a következő képekre?

 

 

Akinek van valami tippje, mitől alakulhat ez ki, ne tartsa magában!

Nektek milyen fóbiáitok vannak?

Van, aki fejest ugrik a mélybe….

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: