Kölykök voltunk, kivel ne esett volna meg?
Bemész közértbe, kérsz 117 szelet párizsit, teljes értetetlenség.
117 szelet, ki van számolva elég rendesen, pont ahhoz kell, hogy veszteségmentesen lefedje a várható vendégek kenyérszeleteit.
Mégis mi ebben a bonyolult?
Kedvenc ipari hulladékom! Főleg a borjúpárizsi.
Az 1937-es Fűszerkereskedők Lexikona szerint 80% első rendű marhahús és 20% finomra vágott szalonna kell hozzá (indexen vót). A Pick Borjúpárizsi jelenleg: 42% marhahús, 18% sertéshús és szalonna. A többi néma csend.
A legendák szerint az Élessaroknál van egy középiskolai tanüzem húsfeldolgozó mintabolt, ahol van valódi párizsi, borjúból, a Nagy Könyv szerint. A bedeszkázott meki mögött.
Régóta tervezem, hogy meglátogatom egyszer.
Már csak zsidózni kellene, aztán bezárhatom a boltot.
Még két ilyen kommented van és kiváglak, mint a szart.
én meg kurvára kívánlak
Ilyenkor mindig szégyenlem magam.
hm.
hát az, hogy volt valaki, akit szerettem, és most meg csalódtam benne.
Ennyi
Csak rádszólt hogy ne spamelj, ne reagáld túl 😉
mi az hogy spamelni?
Ész nélkül posztolni olyat amit az oldalon nem értékelnek.
valszeg ő is csalódott benned
ez most komoly, magister?
Tudom
mondjuk a Holdra pont elmennék párizsiért, de csak hogy megnézhessem a náci holdbázisokat is
Állítólag Budakalászon is van egy Titkos Hentes, ahol még lehet rendes felvágottat kapni, talán párizsit is. Ők még a régi iskolát követik.
ennek a teteje – vagy alja – a zala, soproni és olasz felvágott. lényegi különbséget sosem tudtam felfedezni köztük, annyira szarok, oké, a zala máshogy néz ki, de amúgy tényleg olyan, mint ha egy nagyon kövér pattanásos embert daráltál volna formába, és felöntötted volna vízzel, majd hagytad volna megszilárdulni, aztán a szagokat leplezendő megküldted volna fokhagymával. ÉS ennek ellenére szoktam venni zala felvágottat, holott se Zalához, se a felvágotthoz nem kötnek nosztalgikus szálak, de egy szelet fehér kenyéren, margarinnal már annyira szar, hogy már majdnem jó – szigorúan zöldség nélkül.
ezeket már gyerekkorban is utáltam, sőt úgy en bloc a felvágottakat. A két kivétel a párizsi és (újabban) a selyemsonka. Mindegyiket csak magában (kenyér nélkül), tormával és/vagy majonézzel vékonyan megkenve, esetleg apró koktélparadicsommal.
Hasonló gyűlölet övezte részemről már óvodától kezdve a karamell italt.
jáj de jó, és 180 centinél magasabb?
Na jó, visszafogom magam.
Az sajna nem, de nem vagyok azért alacsony :))
csak nem vagy 180 cm, ühüm
175 jó lesz? :)))
persze, hogy jó lesz, kicsikém
Akkor szupy lyó :)))
az szép. 😀 én gyerekkoromban mindig gépsonkát kértem, nem azért mert szerettem, hanem mert olyan furán hangzik az, hogy gépsonka. és nagyon büszke voltam, hogy felismerem. 🙂
kellemesen hülye alakú volt a szelet, jól lelógott a kenyerek hetven százalékáról. néha még mindig veszek gépsonkát, csak nagyközönség előtt tagadom
🙂 akkor ez a beszélgetés meg sem történt. a párizsit anyám összetűzte, tett bele egy szelet sajtot, kirántotta és csinált mellé ecetes hagymát. és az a durva, hogy faltuk, mint kacsa a nokedlit. jó, az ecetes hagymát a mai napig
Mennék hozzátok. Ez annyira jól hangzik, hogy ecetes hagyma nélkül kérném.
én szívesen csinálok ilyet a díszes társaságnak, ha egyszer sikerül valamit összehozni. 😀 csak én nem eszem meg. viszont az ecetes hagymát nagyon, de nagyon megeszem! 🙂
Néha le sem merem írni mik a kedvenc kajáim, de tényleg.
A nővérem a vegetalevesért volt oda, vízbe vegeta. Így nézted: miért? Tornász, végzett egyetemista, szóval nem hülye. Ezt szereti cérnatésztával.
A húgom meg a berántott levesért.
Középső gyerekként mijazördögöt kezdesz? Hát amit az élet ad. Megeszel mindent.
A vega dolgodat még nem bogoztuk ki, abból is lehet még valami.
😀 sose voltam nagy húsevő, anyám mesélte, hogy gyerekkoromban is volt két év vega korszakom, vittek a dokihoz, elmesélték miket eszem, doki azt mondta, akkor nem baj, hagyják rám. nem elhatározásból jött, egyszer csak feltűnt, hogy nem eszem húst. abban a pillanatban enni fogok, amint megkívánom, egyelőre ez a pillanat nem jött el. simán készítek húsos kajákat, nincs bennem ellenérzés, kaja-kaja. nagy kedvencem a fokhagymás kukoricaleves, de ritkán csinálok, mert párom/zoknim abszolút mindent megeszik, kivéve a kukoricát. 😀
Így csipegettem minap a rántott gombát ilyen szintén bundás krumplival és azon gondolkoztam, mijazördög történik?
Valami nagyonmarhát kompenzálhattam asszem, mert előtte meg libamájas sztéket ettem és nem tudtam tőle aludni.
Dulva.
a rántott cuccok közül egyedül a gombát szeretem. és hát a krokettet, azt minden mennyiségben sajnos. 🙁 szoktam beletenni füstölt sajtos, spenótot, a fiúknak kolbászt.
A spenót nekem nagyon bejövős, de így múltkor itthon a kiscsaj is nekiállt spenótosat csinálni a pasikájának. Picit nevetgéltünk is hogy apjalánya. 😀
You must be logged in to post a comment.
58 comments