Bikini? Szépnek éppen szép, de otthonra azért nem kéne
A kétrészes, azaz modern női fürdőruhát Louis Reard mérnök mutatta be Párizsban, 1946. július 5-én, tehát tegnap volt az évfodulója.
Attól volt modern, hogy két hónappal korábban jelent meg az “Atome”, azaz görögből “oszthatatlan” nevű kétrészes, Louis pedig fogta és megfelezte. Maghasította.
Először nem is kapott komoly publicitást, tulajdonképp egy sztriptíztáncosnő volt az egyetlen aki fel merte vállalni bemutatón, de ő a Casino de Paris szórakozóhelyen mutogatta a bájait hivatásszerűen az úri közönségnek. Meg persze a kevésbé úrinak is. Végül Bridgitte Bardot vitte sikerre meg a szokásos buta popdalok mint az Itsy, bitsy, teenie, weenie, yellow polka-dot bikini. A késő ötvenes években.
De hogy jön ez most ide?
Minden bizonnyal a Castle Bravo nevű kísérleti termonukleáris robbantás volt a modern világ legnagyobb ismert szándékos nukleáris katasztrófája. Csernobil lehetett a legnagyobb, de az nem volt szándékos.
Így számolgatták, hogy jó, a fissziós-fúziós rétegeket egymásra pakoljuk, a hidrogén (lítium-deuterid) beindul, lesz vagy 4-6 megatonna TNT-vel egyenértékű.
Nos, picit több lett, 15-20 megatonna, maradhat? Robbantott egy 2000 méter átmérőjű és vagy 250 méter mély krátert az egykori szegény Bikini atoll helyére Mikronéziában. A sugárzás máig tízszerese a Central Parkban mérhetőnek, az USA mégis a bikini fürdőruhát tiltotta be 15 évre és nem termonukleáris robbantásokat.
Fun-fact: a Wikipedia szerint véletlenszerű volt az okozott természeti katasztrófa. Gondolom, időnként mindenki véletlenül termonukleál, én is szoktam.
(A címlapkép a következő, Castle Romeo termonukleáris robbantásé, Romeo azért mégsem járhat bikiniben.)
Kösz, Atlantisz.
14 comments