Egy karácsonyi történet – hétfőre

1926 karácsonyán egy zavart férfi sétált be a New York-i közkórházba, ott felvették kivizsgálásra, kómába esett és meghalt.

Az orvosok értetlenül álltak az eset előtt. Aztán sorra jöttek egyre többen és ők is meghaltak.

Először valamilyen járványra gyanakodtak, de az esetek hátterét kibogozva kiderült, hogy mind alkoholtartalmú italokat fogyasztottak.

Akkor már évek óta érvényben volt a szesztilalom, de persze ennek ellenére mindenki piált aki hozzájutott. Márpedig elég egyszerű volt hozzájutni a tiltás ellenére is.

Ugyanis az ipari alkoholt nem tilthatták be, hiszen az rengeteg mindenhez kellett, tisztítószerként, oldószerként, stb.

Erre persze a leleményes szeszhamisítók is hamar rájöttek, hogy ihatóra csökkentve a 96%-os szesztartalmat, esetleg némi ízesítővel feljavítva, különösebb csempészés vagy moonshining nélkül is dőlt a pénz.

Egy darabig.

Ugyanis a kormányzatnak tippeket adó illető, a szesztilalom szószólója kitalálta, hogy ez így nem mehet tovább és a nyomására hatóságilag kötelezték a gyártókat, hogy rontsák el az etanoltartalmat valamilyen más alkohollal. Az első kísérlet nem működött, ezért előírták, hogy a rendkívül mérgező faszesszel kell tönkrevágni, akkor majd jól nem isszák meg.

De a szeszhamisítók erre persze tettek nagy ívben, bekeverték, eladták, a népek pedig jól megitták.

A faszesz már nagyon kis mennyiségben is komoly károsodásokat okozhat. Vakságot, bénulást, súlyosabb esetben halált.

A fogyasztók csak ebben a városban több százan voltak, nagyjából a harmaduk bele is halt. A többiek csak élethosszig tartó egészségkárosodást szenvedtek. Országos méretekben nem is nagyon készült róla statisztika.

Egy remek kis karácsonyi tömeggyilkosság volt kormányzati megrendelésre. És soha senki nem lett érte felelősségre vonva.

A szesztilalmat 1933-ban törölték el, mert a New Deal korában rájöttek arra, hogy gazdasági világválság ide vagy oda, az illegális alkohol mégis jól fogy, úgyhogy ha megadóztatják és dekriminalizálják a fogyasztást, mindenki jobban jár.

Addigra viszont a szervezett alvilág kellően kinőtte magát, Al Capone például százmilliós, mai értéken kb. egy milliárd dolláros vagyont halmozott fel, jóformán szinte csak készpénzben.

És a legszomorúbb a történetben, hogy aki az egész mérgezősdit kitalálta, élete végéig azt hangoztatta, hogy megérdemelték a halált, mert a fogyasztók tudták, hogy tilosban járnak.

Minek mentek oda?