A rózsaszín

Minden pasinak van valahol egy olyan pólója, amiről nem tudja eldönteni, hogy vajon rózsaszín-e.

Ez egyrészt azért van, mert mi nagyon magabiztosan körülbelül három színt tudunk megkülönböztetni egymástól, a többiről pedig – az úgynevezett lazac- tégla- mályva- és egyéb színekről – pedig szent meggyőződésem, hogy csak kitalálták őket, méghozzá azért, hogy annak ellenére is rózsaszín pólóban járjunk, hogy ezt eredetileg kerülni szerettük volna.

Akárhogy is nézzük, a rózsaszín lányos szín. A kisfiúk kék izéket kapnak, a kislányok rózsaszínű micsodákat, ilyen seggablakos egyberuhát, vagy mit – de ez nem mindig volt így. A XIX. században például a rózsaszín kifejezetten férfias színnek számított, valószínűleg azért, mert a piros egy enyhébb árnyalataként kezelték, ezt pedig inkább a férfiakkal társították. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy nők nem hordhattak rózsaszín holmikat – valójában nemi megkötés nélkül bárki bátran viselhette az árnyalatot. A gyerekruháknál azért okozott némi zűrzavart a szín: egyes álláspontok szerint a fiúkat kellett rózsaszínbe öltöztetni, mások szerint a lányokat – érdekes, hogy az Infants Department nevű lap 1918-ban megjelent cikke szerint (nem is volt ez olyan régen!) a leghelyesebb az, ha a fiúgyermekekre rózsaszín, a lányokra pedig kék holmit adunk.

Ugyanilyen kaotikus állapotok uralkodtak a 20-as évek butikjaiban is: valamiért az elterjedt, hogy ezzel a két színnel különböztetik meg egymástól a fiú- és lányruhákat, de abban már nem sikerült megegyezni, hogy melyik melyik. Chicagóban a rózsaszín fiús színnek számított, míg Philadelphiában épp fordítva találták ki a színkódot.

Az évtized végére aztán nagyjából sikerült megállapodni abban, hogy mit tekintünk lányos színnek, és mit nem – meglepő módon a vita végére egy multimilliárdos műgyűjtő rakott pontot, amikor megvásárolt két tizennyolcadik századi festményt, amely egy kék ruhás fiút ábrázolt – a képet csakhamar felkapta a sajtó, az emberek pedig elkönyvelték, hogy a kék fiús szín – hiszen már az ezerhétszázas években is annak számított.

A rózsaszín tehát megszűnt egy színnek lenni a sok közül – ahogy Jo Paoletti mondja: ha valaki rózsaszínt visel férfi létére, azzal kommunikálni akar valamit, vagy a feminizmussal kapcsolatos álláspontját, vagy azt, hogy nem érzi magára érvényesnek a gender-szabályokat, de úgy véli, hogy nem kizárt, hogy egyszer még visszaáll az eredeti állapot, és a szín elveszíti a plusz jelentését: a fekete sem a gyász színe többé.

(CNN)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: