Miért is olyan sötét mindenki? Most már tényleg. – És mit lehet tenni?

A korábbi gondolatfoslavina sehová sem vezetett, ezért most már tényleg megírom a tutit.

Szóval, miért is vagyunk olyan hülyék?

Azért, mert csak kicsit, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek a kritikai gondolkodásra.

Ez a furcsa, magyartalan szókapcsolat az angol critical thinking kifejezés szó szerinti fordítása, és a történetét, a definícióját és végül a mikéntjét, mint a hülyeség ellenszerét szeretném összefoglalni.

Az iskolában azt tanítják, hogy mit tudjunk, mit gondoljunk, de azt nem, hogy hogyan dolgozzuk fel a kapott tudást, hogy hogyan gondolkodjunk. Az életünk során mindannyiunknak egyedi felfogó képessége alakul ki, amivel feldolgozzuk a megszerzett információkat – és ez elég félelmetesen hangzik. Valami azt súgja, hogy a banánalapú génjeink nem a csalhatatlan tisztánlátásra predesztinálnak minket.

A kritikai gondolkodás koncepciójának gyökereit Szókratészig vezethetjük vissza. Ő felfedezte, hogy az emberek gyakran nem tudják racionálisan alátámasztani az állításaikat, ha azok részleteire konkrét, puhatolózó kérdésekkel rákérdezünk. A Szókratészt követő Platón, Arisztotelész és a görög szkeptikusok munkássága nyomán kialakult hagyomány szerint a világ mélyebb megértéséhez a megfigyeléseink következményeit és mögöttes valóját széleskörűen meg kell vizsgálni, mert csak az átfogó, szisztematikus, jól meglapozott és az ellentmondásokat is figyelembe vevő gondolkodással tudunk a dolgok mélyére látni. Ez lényegében a tudomány módszertanának alapja, szuper dolog, viszont a hétköznapokban borzasztó körülményes és időigényes lenne minden hallott, olvasott mondatot szénné fact checkelni. Ez így nem elég gyakorlatias megoldás a világméretű sötétség ellen.

A belekérdezéses „szókratészi módszer”, egyébként igen hatékony eszköz és bizonyos helyzetekben tökre működik is, viszont az átlagember nagyon hamar megutál és okoskodó fasznak fog tartani, ha az alaptalan hülyeségeibe folyton belekérdezel, hogy:

„Miért is gondolod, hogy ez így van?”

„Jó, de milyen bizonyítékok győztek meg erről?”

„Előfordulhat, hogy a szomszéd Kelemen tévedett, vagy szerinted ő mindig megbízható?” stb.

Ezt egy kicsit kevésbé kifinomultan, de minden két-három éves kisgyerek csodásan alkalmazza, aztán később valamiért elfelejti és kérdezés nélkül megtér, reiki mestervizsgát tesz, enyhébb esetben csak hangosan kimondja az állatövi jegyedet mikor megtudja hogy melyik hónapban születtél és mosolyogva, mindentudón bólint.

Felnőttként hülyéket interjúztatni, a szókratészi módszerrel, gyakran elég kellemetlen élmény, sőt a felénk újságból, óriásplakátról, TV-ből áramló egyoldalú kommunikáció esetén erre nincs is lehetőségünk, tehát ez sem általános ellenszer a hülyeségre. Viszont, ha kibékülünk a ténnyel, hogy az áldozatunkkal valószínűleg soha nem leszünk igazán jóban, néha érdemes gyakorolni, mert vicces tud lenni, ahogy pillanatok alatt –lehetőleg mások előtt- látványosan megkavarunk egy faszságokat hangosan prédikáló konteó-vallás-babonahívőt.

A történelemhez visszatérve és a középkort elegánsan átlépve, máris a reneszánsz gondolkodóhoz, Francis Baconhoz érkeztünk. Szerinte az elménk ösztönösen hajlamos félrevezetni minket az igazságtól és ezeket az ösztönös hajlamokat bálványoknak nevezte:

A „törzsi bálvány” az emberi faj természetében gyökerező előítéletekre utal, pl. érzéki csalódások; összefüggéseket, rendszert látni ott, ahol nincs; a saját preferenciája szerint értelmezi a világ jelenségeit, stb.

A „barlang bálványa” az egyénre jellemző adottságok, a neveltetése, szokásai következtében kialakuló gondolati korlát.

A „piac bálványa” a nem megfelelő nyelvi eszközök, a fogalmi tisztaság hiányából eredő félreértéseket okozza.

A „szinház bálványa” pedig a hagyományok, a dogmatikus tanok hazugságainak kritika nélküli elfogadása, követése.

Köszi, Francis, végre megtudtuk, hogy tényleg gyárilag hülyék vagyunk, ráadásul rögtön négyféleképpen! Szarul hangzik? Pedig ez még semmi, a helyzet sajnos jóval elkeserítőbb. A modern pszichológia kognitív torzításnak nevezi ezeket az emberi tendenciákat, amik elbasszák a gondolkodásunkat. Bacon úr ezekkel a bálványos metaforákkal szépen definiálta a kognitív torzítások főbb csoportjait, de valószínűleg ő sem számított arra, hogy milyen számosak. A „Cognitive bias” wiki lap jelenleg 183-at listáz, és kisebb-nagyobb mértékben, de mindegyik képes kisiklatni a gondolkodásunkat a racionális felfogás dicső pályájáról.

Nagy vonalakban el is jutottunk a válaszhoz az eredeti kérdésünkre, ezért Descartes, Boyle, Newton, a francia felvilágosodás és a következő néhány évszázad tudományos és filozófiai eredményeit már figyelmen kívül hagynám.

Tehát tudós és filozófus nagyjaink és a modern pszichológia eszköztárának segítségével fény derült arra, hogy többszázféleképp vagyunk a racionalitásunkban korlátozottak, mondhatni gyárilag hülyék.

Van-e a hülyeségre ellenszer? Persze, és még csak filozófusnak, episztemológusnak sem kell lenni. „Csak” fel kell ismernünk a hülyeséget, azonosítani, hogy az miért is faszság, vagy legalábbis nem alátámasztott információ és rögtön elvetni, vagy ha van rá időnk, akkor megkeresni az igazságot az adott témában. Röviden: Legyünk racionálisak.

Egész biztos, hogy rengeteg szervezet próbálkozik világszerte a maga módján racionalitást terjeszteni, nekünk is van szkeptikus társaságunk Vágóistvánostul és tömeges homeopátiás nyugtatóval való öngyilkossági kísérletestül,  de én most a Kritikai Gondolkodásért Alapítvány (Foundation for Critical Thinking) tevékenységét emelném ki. Ez a társaság egy középiskolai és egyetemi szinten oktatható kritikai gondolkodás módszertan kidolgozását tűzte ki célul, aminek segítségével a kritikai gondolkodás a következő generációk alapvető társadalmi értékévé léphet elő. Szerintük, ha suliban tanítanánk ezt a nelegyémáfasz módszert, akkor kevésbé lenne gyökér a világ.

A kritikai gondolkodás kutatásának kortárs „jelenkori rúnák előadója”, az alapítvány nemrég elhunyt elnöke, Dr. Richard Paul igen frappánsan definiálta a témát:

„A kritikai gondolkodás során arról gondolkodunk, hogy hogyan gondolkodunk, annak érdekében, hogy jobban gondolkodjunk.”

Capisce? OK, persze, de a gyakorlatban hogy? Íme az alapítvány által kidolgozott folyamat. röviden:

A kritikai gondolkodók rutinszerűen használják az „Intellektuális Alapokat” az „Érvelés Elemein”.

Az „Intellektuális Alapok” azok az általános intellektuális szabályok, amiket a felfogásunk közben egy belső hangként alkalmazva képesek jelentősen javítani a gondolataink minőségét, igazságtartalmát.

Ha az Intellektuális Alapok alábbi 9 témakörébe rendezett kérdései nagy vonalakban beépülnek a gondolkodásunkba és egyből egy gyors vizsgálattal kezdjük az új információkon, problémákon való gondolkodást, akkor az ösztönös gondolkodásnál jóval hatékonyabban ki tudjuk szűrni a bullshitet és nem leszünk annyira hülyék:

Tisztánlátás
Elmagyaráznád részletesebben?
Tudsz egy példát mondani rá?
Tudnád szemléltetni, hogy hogy érted?

Alaposság
Hogyan lehet ennek utánanézni?
Hogy lehetne kideríteni, hogy ez igaz-e?
Hogy tudnánk ezt alátámasztani, leellenőrizni?

Pontosság
Fejtsd ki konkrétabban!
Tudnál több részletet mondani?
Magyarázd el egzaktabbul!

Fontosság
Ez hogyan kapcsolódik a témához?
Ez miért is kapcsolódik az adott kérdéskörhöz?
Ez hogy segít nekünk az adott problémában?

Mélység
Mik azok a konkrét tényezők, amik miatt olyan bonyolult, sokrétű ez a probléma?
Mik adják a kérdés komplexitását?
Milyen nehézségekkel kell megbirkóznunk?

Szélesség
Ne vizsgáljuk meg egy másik nézőpontból?
Ne vegyünk figyelembe egy másik nézőpontot?

Logika
Van ennek így értelme?
Az elejéből logikusan következik a vége?
A levont következtetés tényleg egyértelműen következik a tényekből?

Jelentőség
Ez a most legfontosabb probléma?
Tényleg ez a központi téma, amire fókuszálnunk kell?
Az adott tények közül melyik a legfontosabb?

Méltányosság
Fűződik nekem vagy másnak elemi érdeke az adott témához?
Mások érdekei, nézőpontja empatikusan figyelembe lett véve?
És íme az „Érvelés Elemei”, amiken végig kéne futtatni ezeket a kérdéseket:

A lényeg (szándék, cél)

Kérdéskör (adott probléma, téma)

Információ (adatok, tények, megfigyelések, tapasztalatok)

Feltételezések (előfeltevés, na ez tuti)

Nézőpontok (mihez képest, perspektíva, irányultság)

Értelmezés (következtetések, megoldások)

Fogalmak (elméletek, definíciók, axiómák, törvényszerűségek, elvek, modellek)

Következmények (benne foglalt, ki nem mondott tények)
Itt a mini guide.

Persze az egész módszertan nem ilyen baromi egyszerű, és fogalmam sincs, hogy ezt hogyan lehet készség szinten elsajátítani, pláne tanítani, ráadásul ez most tökre tűnhet úgy, hogy egy szemétrevaló, nesze semmi, fogd meg jól, „bestseller” önsegítő könyvből másoltam ide az egészet, de…

…én mégis meg vagyok róla győződve, hogy a kritikai gondolkodás valahogy elsajátítható, és hogy a fenti módszer a gyakorlatban is alkalmazható. Már számtalanszor találkoztam olyan, általam zseniálisnak tartott gondolkodókkal, közszereplőkkel, kollégákkal, akiknek a lenyűgöző tisztánlátása mögött nagyon hasonló gondolatmenetet lehet felfedezni. Fogadjunk,  hogy ti is ismertek valaki ilyet!

Sőt, magamon is észrevettem, hogy a korábban könnyen befolyásolható ifjú egyre többször lát át azonnal a mellébeszélésen, bullshiten, nem megfelelően alátámasztott vagy egyenesen logikátlan érveléseken, és fel tudja tenni a releváns kérdéseket, amik azonnal rávilágítanak a hamisságra.

Utálnak is sokan.