Mit ne csinálj a Balatonon?
A legfontosabb, hogy ne rúgj bele a barátaidba, mert megfájdul a lábad, és két napig bicegni fogsz, és nem labdázhatsz a kis pajtásaiddal. Ez nagyon fontos. Az ellenségeidbe belerúghatsz, azoknak valószínűleg jobban fog fájni, mint neked (innen is üzenem, hogy egy góllal azért mégis nyertünk, szóval dicsőségben távoztam a tófenék profiligájából).
Mert amit szintén nem szabad csinálni a Balatonnál, az az, hogy megkeresel az Isten háta mögött egy kis bányatavat, amiben megnézed a tófenéken – oké, két centire a vízfelszíntől – a gázlómadarak nyomait, elcsodálkozol rajta, hogy milyen kis izé halak élnek mindenütt, aztán szintén nem szabad továbbmenni a Holdra, ahol egy kiszáradt tavacska medrében találod magad, és egyrészt hülyén elkezdesz ugrálni, hogy most épp Buzz Aldrin vagy, csak az a kurva gravitáció, másrészt azonnal felrajzolsz a kispajtásokkal egy tengópályát, csak hogy újra feltaláljátok a játék szabályait. A homokban tengózni, majd focizni új harcművészeti stílusokkal is gazdagítja a világot, a repülő üzbég, az őrült kirgiz és a béna fasz iskolájának kidolgozása még várat magára, pláne, ha jön a bányaőr. (nem jött, csak hősiesen belebikáztam mezítláb egy szokatlanul kemény vádliba).
Cserébe megtanultam römizni. Ja, és életemben először láttam egy tizenkét személyes Bialettit, ami egyfelől iszonyatosan nagy, másfelől egy kávézabáló szörnygép, elég, ha arra gondolok, mennyit eszik egy négyszemélyes.
Ja, és ne hagyd ki a hekket. Ősi balatoni hal.
Szóval visszatértem, csak most a jobb hátsó lábammal nem tudok gépelni.
