Sütök neked pinakenyeret!
A tizenhetedik századbeli John Aubrey gyűjtött egy aranyos kis mondókát.
My granny is sick, and now is dead,
And we’ll go mould some cockle bread.
Up with my heels and down with my head,
And this is the way to mould cockle bread.
Na, ez mégis mi? A nagyi beteg és meg is halt, mi pedig gyúrunk konkolykenyeret. Sarokkal fel, fejjel le, így kell ezt.
A versikéhez csatlakozik egy kis rituálé is. Eszerint fiatal lányok, a szoknyájukat olyan magasba felkapva, amennyire csak illett, a popsijukkal bizonyos mozdulatokat tettek, amelyet talán a mai twerkelés előfutárának lehetne nevezni, és ezt nevezték úgy, hogy “sütök konkolykenyeret.”
John Aubrey
Aubrey szerint a dolog lényege szerelmi varázslás volt. A fiatal lányok a farpofáik között dagasztották a kenyértésztát, majd a készre sütött kenyeret a szívük óhajtottjának ajándékozták. A szerelmi varázsige aztán az évszázadok folyamán gyermekmondókává szelídült, bár nem tudni, a halott nagyinak mi köze hozzá.
A konkolykenyér történelmi gyökereiről nem sokat tudni. Valószínűleg kukoricakenyér lehetett, amelybe a parasztok a kukoricaföldön gyakran megtalálható (és mérgező) konkolyt is hozzávegyíthették. Recept azonban nem maradt fent. Ez a kenyér tehát valószínűleg inkább a képzelet játékos szüleménye lehetett, mint valódi, igazi péksütemény. Hála a jó istennek.
