Virsli

A virsli persze régi dolog, így vagy úgy már jó régóta készítik is – régebben még azt is lehetett tudni, hogy mi van benne.

Alapvetően marhahús, szalonna, jég és fűszerek kellenek hozzá, no meg bél, a kis kolbászokat ezután kifőzik és felfüstölik (jég helyett tejjel kevert vízzel is készítették). A virsli bölcsőjét (csak hogy meglegyen a mai kötelező képzavar) Frankfurtban ringatták, de természetesen a németek nem is lennének németek, ha a tisztasági törvényhez hasonlóan, amely azt írja elő, hogy mi lehet a sörben, nem hoztak volna erre is szabályozást, így egy darabig kizárólag sertésből készülhetett, míg egy bécsi hentes úgy nem döntött, hogy ő nem német, úgyhogy tehet bele marhát is. Nem akarta lenyúlni az eredetvédett frankfurti ötletét, így a virslit bécsi frankfurtinak nevezte, a frankfurtiak viszont sikítófrászt kaptak a gondolattól, hogy bármit, amiben kétféle hús van, így hívjanak, ezért ők elkezdték bécsi virslinek hívni. Ennek eredményeképpen a frankfurti virslit Frankfurtban bécsi virsliként ismerték, Bécsben viszont frankfurtinak. Logikus, mi? Mondjuk ezek után már az sem meglepő, hogy a frankfurti levesnek semmi köze nincs Frankfurthoz, csak annyiban, hogy frankfurti (vagy bécsi?!) virslivel készül, egyébiránt magyar, ezen belül is pesti találmány.

Ez az enyhén hóbagoly-fejű jóember reformálta meg a virslit

No de térjünk vissza a virslihez: miután Lahner 1805-ben kilógatta a kirakatba a virslijét, csakhamar rákaptak a népek, villásreggelinek, egyszerű ebédnek fogyasztották, ki ezzel, ki azzal, de azt hiszem, a sör-virsli kombináció (és persze a mustár) már akkor is verhetetlen volt. A Monarchia területén is hamar elterjedt, bár nem tudom, hol mennyire volt népszerű, Zilahy Ágnes 1892-ben ugyanis elég lesújtó kritikát fogalmazott meg vele szemben – szerinte a virsli „igazi magyar házakban csak fitymálást idézne elő”, ha ilyen „kis silány araszos kolbászkákat tálalnának az asztalra”. Eddigre Amerikában már megnyíltak az első hot dog-árusok is – ami azt illeti, a virsli nagyon gyorsan utat talált magának az Újvilágba, egyes feltételezések szerint nem más, mint Lahner unokája honosította meg a fogást New Yorkban „bécsi virsli hálóingben” néven. Mennyivel jobban hangzik ez, mint simán csak annyi, hogy „hot dog”? Ez utóbbi egyébként egy másik legenda szerint a virslit meghonosító hentes tacskójáról kapta a nevét, ugyanis a terméket valamilyen oknál fogva daschhundnak keresztelte (aki látott már tacskót, annak nem kell magyarázni, bár én előrébb járok, mert ismertem is egy Virsli nevű tacskót).

Lehet, hogy Lahnernek nem kellett volna kísérleteznie, mert egy idő után a virslibe már bármi bekerülhetett. Néha változtatnak a szabályozáson, egy időben legfeljebb 69 százaléknyi vizet tartalmazhatott a virsli, a maradék lehet húspép, ipari szalonna, műanyag, nagylábujj, egér, amit akartok, ha pedig igazán förtelmes – vagy nosztalgikus, kinek hogy – élményre vágytok, ott a jó vastag műbeles virsli. A napokban olvastam valahol egy virslitesztet, de a magam tapasztalataira hagyatkozva is csak annyit tudok javasolni, hogy lehetőleg húsból készült, bélbe töltött virslit válasszatok, de még az is lehet szar.

No de miért esszük ezt az izét pont Szilveszterkor? Erre sehol nem találtam megnyugtató választ, de két szilveszteri szokáshoz is kapcsolódhat a dolog: egyrészt ilyenkor sertést kell fogyasztanunk, hogy kitúrja a szerencsét, csirkét és pulykát tilos, mert azok elkavarják, a pulyka ráadásul ronda is, így aki pulykát eszik újévkor, annak egy herével az orrán kell leélnie a következő évet. Vagy mi.

Két dolgot tudnék elképzelni a virslifogyasztásra, az egyik az, hogy optimális esetben disznóból készül, így illeszkedik az előbbiekben ismertetett babonákhoz, a másik pedig az, hogy Magyarországon hagyományosan a disznóölésről maradt ezmegaz számított bevett újévi menünek – ez nem csupán a fület, farkat és csülköt jelentette (ezek hoznak csak úgy igazán szerencsét), hanem – és itt már csak tippelek – hurkát és kolbászt is, amihez úgy-ahogy azért csak hasonlít a virsli.

(Körkép, Wiki, Artiq, Magyar Konyha, Népszava)

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Olyan fasz lett a hazai élelmiszerkönyvi szabályozás, hogy a 93% hústartalmú “virslit” – a ugye úgy néz ki mint egy virsli, úgy viselkedik mint egy virsli, tehát akkor… – nem lehet nevén nevezni, hanem megalázó sertésrúd néven szabad csak forgalmazni. Túl sok benne a hús.
    A 83%-os műbeles az viszont lehet virsli.

    • Bernard Black

      http://pribofood.hu/termekek/termekek/juhasz_palcika_ku-zhk4aogmt4.jpg
      a cég logóját mondjuk még mindig nem igazán tudom értelmezni

      • taro

        upsz. mondjuk úgy, hogy érdekes…

        • Bernard Black

          azt hiszem, ki kéne kutatnunk, hogy ki alkotta meg ezt a remekművet, és csináltatni vele egy logót nekünk is.

          • taro

            perverz. rossz hatással van rád, hogy dolgoznod kell…

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Legyen benne ló és gólya.
            És akkor hívhatnánk úgy, hogy bernard lógólya.

          • taro

            igyál inkább valamit…
            nem, inkább ne igyál többet 😊

      • dzsungelmacs

        hát ez.

      • Ziles Gizi

        Árultunk ilyen pálcikákat a CBA-ban. ÁSZ-kolbász kft terméke volt, műbélben és kurva gusztustalan.

        • Bernard Black

          azt hittem, legalább juhbeles vagy valami. de úgy összességében névvel és logóval együtt azért már majdnem mindegy is

          • Ziles Gizi

            Na várjál, félreérthető voltam. Nem pont ezt de egy másik terméket az Ásztól és nem pálcika hanem pálca volt.

    • taro

      az a 83 százalékos már így is felüdülés a 60%-os vagy ne adj isten 40% ételnek csak nehezen nevezhető dolgokhoz képest…

%d bloggers like this: