Kihalt szakmák, elfeledett mesterségek
Ahogy telnek-múlnak az évszázadok, számos szakma feledésbe merül, pedig egyikre-másikra máig lenne igény.
1.) Gyapotmagozó rabszolga
Az Egyesült Államok déli államainak felemelkedését hozta a gyapot termelése. A rabszolgák is különös megbecsülésnek örvendtek, alig 1 millió rabszolgával el lehetett végezni a gyapot termesztését, szedését, magozását, a világ pamut igényének harmadát ki tudták elégíteni.
És akkor történt egy váratlan dolog, feltalálták a gyapotmagozó gépet!
Ez több sajnálatos körülménnyel járt. Először is ötszörösére ment fel a rabszolgák ára, mert hirtelen huszonötszörösére ugrott a gyapottermelés. Ami lássuk be, vállalhatatlan. Rabszolgáért ennyit fizetni? Hallatlan. Mikor már magozni se tudtak?
És aztán a szemét jenkik kitalálták, hogy már rabszolgát se lehet tartani??? 4 millió rendesen tartott rabszolga sorsa vált egyszerre érdektelenné? Még az Alapító Atyák is tartottak rabszolgákat, az Észak a gyapotmagozó gépek szállításán tollasodott meg és a pamut kereskedelmén, akkor mégis mi változott? A liberálisok nyavalygása?
A Dél teljes tőkevagyonának fele elfüstölt néhány év alatt, pedig addigra a világ pamut termelésének már háromnegyedét sikerült biztosítani.
Nem is beszélve a pár százezer halottról, amit az e körüli vita kiváltott.
2.) Hóhér
A halálbüntetés tiltásának általános törvénybe iktatása az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nevű iromány következtében odáig vezetett, hogy az emberi civilizációval egyidős szakmának áldozott le. A múlt század nyolcvanas éveinek végéig még úgy-ahogy tartotta magát az iparág, de aztán mindennek vége lett.
Még azokban a hagyományosan civilizált országokban, ahol fennmaradt a halálbüntetés intézménye, az embertársaink módszeres legyilkolásának lelki terhével sem kell már megküzdeniük egyénileg a tisztességes önkénteseknek. Ahol méreginjekcióra váltottak, ott is az van, hogy a jelentkezők közül kisorsolnak hármat, azok közül szintén véletlenszerűen csak az egyik fecskendőjében van méreg, a másik kettő meg csak desztillált víz.
És akkor hová a kiszabott büntetés végrehajtása feletti társadalmi elégtétel érzete?
Egy rendes villamosszék vagy akár egy akasztás már nem is jár? Hol a méltóság? Ész megáll.
3.) Bakó
Na ez meg a másik. Amikor még tisztességesen lehetett intézni a dolgokat, ott volt egy kétkezes pallos, aztán egy professzionális nyisszantás és a fejecskék hullottak szépen a porba.
A pallos persze drága volt, elindult a spórolás, hogy állandóan kimegy az éle a rönk fokán, lehet újat venni. Váltottak bárdra, azt csak meg kellett kicsit köszörülni, de a pallos egy civilizáltabb kor fegyvere volt, nem ilyen bárdolatlanoké.
Jött a 18. század végén a Guillotine és az egész szakmának leáldozott. Még a németek is váltottak 1853-ban erre a francia leleményre.
Voltak persze később is elkötelezett, szakmailag alázatos végrehajtók, de hol van az már…
