A Birodalom hóhéra (18+)
Nyolcadik generációs mészáros családból származott.
1924-ben kérte fel a bajor Igazságügyi Minisztérium a halálos ítéletek végrehajtására Münchenben.
A család a hétköznapokban évszázadok óta mészárszékeken dolgozott, az ünnepnapok és az ítélet-végrehajtások idejére mentek át a szomszédos településekre akasztani, lefejezni – ne felejtsük el, hogy amíg nem volt hatékony bűnmegelőzés vagy felderítés, az elrettentést gondolták a leghatásosabb BV eszköznek. A legkisebb vagyon elleni bűncselekményért vagy akár felség- netán vallássértésért is halál járt.
A végrehajtás viszont szakértelmet igényelt, bárki nem tudott szakszerűen levágni egy fejet csak úgy bárddal, megfelelő tapasztalat és anatómiai ismeretek nélkül.
Johann Reichhart ebben nevelkedett fel. Nem igazán tett különbséget hús és hús, fej és fej között. Sőt.
Németországba 1853 körül érkezhetett meg az első Guillotine licensz, de a franciák már bő fél évszázaddal korábban is előszeretettel használták. XVI. Lajos és Marie Antoinette mesélhettek volna róla ha fejük nem vétetik. Ahogy Lavoisier, korának egyik legnagyobb természettudósa is a korszellem áldozatává vált. A forradalom már csak ilyen.
Reichhart elég precíz volt, rájött, hogy a hagyományos Guillotine két fő hibától szenved (három), egyrészt nehezen hordozható, másrészt nem fér be egy zárt szobába, harmadrészt ha összevéreződik, nehezen tisztítható, ami gátolja a folyamatos munkát.
Mindhárom hibára talált megoldást. A korábbi Guillotine magasságát a hatékony fejezés elvesztése nélkül a penge tömegének növelésével 2,4 méterre tudta csökkenteni, egyúttal a teherautón történő szállítás és végrehajtás is megoldhatóvá vált. A tisztíthatóság sem volt mellékes, amíg a korábbi modellek fából készültek, Reichhart új gépe acél borítást kapott és a lefejező részről vércsatornák vezették el a testnedveket a homokkal, fűrészporral és szalmával bélelt kosárba, ahová a fejek is hullottak.
Reichhart igazságügyi ítélet végrehajtóként soha nem kérdőjelezte meg az ítéletek helyességét, jogosságát. A halálraítéltekkel egyetlenszer sem kegyetlenkedett, arra törekedett, hogy a munkája legyen tiszta, gyors és szakszerű. Cilinderben, fehér ingben, csokornyakkendőben, térdig érő kabátban végezte a feladatát. A szakmai alázat és tisztesség mindenkinek kijárt.
Hitler hatalomra kerülése után sem menesztették, onnantól 65 birodalmi márkát kapott minden végrehajtásért, végül a Birodalom legsikeresebb hóhéraként a tizenhat és fél (más források szerint akár tizennyolc) ezerből háromezernél több Guillotine-os ítélet végére rakott pontot és így nagyjából kétszázezer birodalmi márkát keresett, amiből egy szerény villát vett.
A germán bürokráciára jellemző volt, hogy a belső ellenségek, a politikai ellenfelek (kommunisták, szociáldemokraták), ellenállók, röplap terjesztők számára halál járt, de a “bírósági eljárás”, fogva tartás, lefejezés költségeit szépen kiszámlázták a hátra maradó családtagoknak, örökösöknek – nagyjából 600 birodalmi márka értékben. 1,5 birodalmi márka naponta a fogva tartásért, 300 márka a végrehajtásért és 12 pfennig postaköltség. A számlát ki kellett postázni, a Bundespost sem ingyen vitte.
Reichhart talán legismertebb áldozata (kellene legyen mindenki számára) Sophie Scholl, ő egyetemi hallgatóként és egy Luftwaffe pilóta jegyeseként Hans fivérével náci- és Führer ellenes röplapokat hagyott szét telefonfülkékben, nyilvános helyeken, a Fehér Rózsa mozgalmuk terjesztette a nyomtatványaikat egyetemeken Kölnben, Stuttgartban, Berlinben és Bécsben. 1943-ban a röplapjaik szövegét brit repülőgépekről szórták szét és a BBC adásában is bemondták.
1943. február 22-én hazaárulásért és államellenes bűncselekményekért Roland Freisler főbíró halálra ítélte Christoph Probst társukkal együtt a testvéreket, a Volksgericht bírája ügyész és ügyvéd nélkül ordította a fejükre a vádakat.
Sophie
A müncheni egyetemen Jakob Schmid gondnok (és korábbi SA-tag) buktatta le korábban a tevékenységüket, az egyetem rektora, Walter Wüst pedig rövid, 4 órás kihallgatás után adta át a fiatalokat a Gestaponak.
A “tárgyalást” követően az ítéletet azonnal végre is hajtották.
A sors különös fintora, hogy a nürnbergi pereket lezárólag Reichhart végül a Szövetségesektől is felkérést kapott a náci háborús bűnösök elleni halálos ítéletek végrehajtásra.
Aminek eleget is tett.
A szakma az szakma.
