Hajónapló – harmadik nap
Milnán reggel másnaposan ébredtünk, baszott borult égre.
Elôzô este beettünk és beittunk, plusz elôjött az idôjárásparám.
A hatféle meteorológiai modell háromféle szélirányt és négyféle erôsséget jelzett, ami finomanszólva is kiszámíthatatlan volt. Reggel még elmentünk bevásárolni sört meg banánt, hogy lehessen valamit beharapni a hullámok között. Az majdnem biztos volt, hogy semmit nem fogunk tudni fôzni, plusz szélirányban kellett haladnunk, szóval garantált volt, hogy nem tudunk normálisan semmit megenni.
Be is jött. Kifutás után a Milnai szorosban cudar körülmények fogadtak. Felvettük a barna gatyánkat és elindultunk kifelé. Húsz csomós szél jött szembe, meg méter feletti hullámok, amin nem röhögtem ôszintén. Basztuk neki rendesen.
A húsz tengeri mérföldes utat kihosszabítottuk harmincra. A lelkesedés exponenciálisan csökkent, ahogy a folyamatos szélváltás miatt egyre lassabban közeledtünk. Délután négyre már túl voltunk az elsô Daedalonos emberen, aki lement egy két órára aludni.
Visen a bójamezôt felszedték, valami érthetetlen oknál fogva. Ezzel lecsökkentették felére az öböl befogadóképességét. Szerencsére a parton elôszezonban még bôven van hely.
A visi részen kötöttünk ki, kisebb balfaszkodással a muringkötelekkel. Ebbôl kifolyólag a marinérók és a saját közös elbaszásunkból lett két szél felôl feszítô kötelünk. Este kurvára örültünk neki, mert éjszaka egy elôjelzetlen erôs szél úgy baszkodta a hajókat, hogy a szomszédok halászták a pallóikat a vízbôl, a másik germánok meg a partról koccantak vissza.
Mi szartunk az egészre és felhívtam Rokit, akinek van egy borászata és egy kis étterme Visen, ahol kibaszottul finom balkáni surf n’ turfot, polipot és bárányt ettünk. Az élmény része, hogy Roki étterme nem a parton van, hanem a sziget belsejében, ezért mikrobusszal jön ki az emberekért a hajóhoz és egy elképesztô szerpentines úttal jutottunk el hozzá.
Este a hajón elfogyott egy üveg viszki a nagy ijedtségre, csikorogtak a kötelek és másnapra Rogoznica környékét tûztük ki. Továbbra is a telefonomról írok, mert folyton elfelejtem felírni a hajó papírjairól a wifi jelszót, mielôtt leadom a marinéróknak.
