Betonkuckó a dombtetőn #2
A beton a második leggyakoribb technológiai anyag a víz után.
Ezúttal a Pritzker Prize díjnyertes Alejandro Aravena készített egy négy hálószobás és négy fürdőszobás hétvégi házikót az erre fogékonyaknak.
Adott volt egy domb Chile legkiesebb tájain és nem volt rajta betonkuckó. Ezzel valamit kezdeni kellett.
Smiljan Radic, Toyo Ito és Sou Fujimoto tervezők társaságában kérték fel, hogy ha volna valami ötletük a Ochoquebradas partra, miért is ne önthetnék betonba?
A látszó betonnal ugyan sokaknak vannak ellenérzései, de ha végignézünk egy ilyen elkészült projektet, azért látható, hogy messze túlmutat a házgyári vagy családi kalákás kivitelezésen.
Az épület három fő tömegbe tagolt, nagyon érdemes megnézni, mennyire tükrözi mindazt az ősiséget, ami a mezoamerikai kultúrákat jellemezte a hatalmas, nem ritkán monolitikus kőtömbjeikkel.
A “primitív”, ridegbe hajló látszó beton hangulat nem véletlen, de annak ellenére, hogy minimalista, a puha, színes poszterekkel kiegyensúlyozott belső terek és a kilátás sok mindenért kárpótol. Ez talán éppen egy olyan equilibrium ahová akkor is vágynál ha még nem is tudod.
De beszéljenek ismét a képek!
Záró gondolatnak: a lányaink itt a kompon szoktak időnként meglepőket kommentelni, egyelőre inkább csak annyit mondanék, hogy ez egy privát napozóterasz.
1,5 millió dollárért a szaküzletek polcain.
Előző betonkuckó a dombtetőn adásunk itt:
