Legénykonyha speciál – túlélni Stockholmot #8 – elhagytam a várost
Aki a magyar híradásokból tájékozódik, annak tudatába vésődött, hogy Stockholm egy borzasztó hely.
A nulladik napi tudósításban utazó riporterként beszámoltam az irgalmatlan körülményekről, a felkészülés megalapozásáról és elérkezett a pillanat, amikor az elméletet a gyakorlatba ültetjük át. Prepperként a vad migrács hordák között a NO-GO zónában.
Csak egy újabb nap a pokolban.
Mit is kaptunk az előző, nulladik esti beszerzésben?
fedő salátarétegapró csemege uborka (smörgas gurka)szeletelt keménysajt (aka. parmezán, csak úgy nem hívhatjuk, mert eredetvédett)svéd húsgolyókszeletelt sült, natúr csirkemellkockázott sült, fűszeres csirkemellapróra vágott sült, fűszeres csirkecomb
Nem sok minden maradt az utolsó napra. Kiürült a hűtő, elfogytak a készletek.
17:30-kor indult haza a járatom, ehhez fél egykor már a közösségi közlekedésen kellett lenni, 13:28-ig volt érvényes a helyi 72 órás bérletem maradéka. 13:17-kor ellenőrizték is a T-Centralen állomáson, ilyennel kifejezetten ritkán találkozni.
Azért készüljön rá minden prepper, egy borzalmas hely attól lesz borzalmas, hogy borzalmas.
Hogyan alakult a reggelim? Előre hozott ebéd lett, a tonhalas-tejszínes-garnélás maradékot ettem meg igazi hithű moslékos malacként 11 után valamivel.
Garnéla? Porpüré tejszínnel? Parmezán? Tonhal? Megmikrózva gyorsban 600 watton két és fél perc alatt?
Pokol tornáca, én mondom, csak sosem hisztek nekem.
Természetesen volt benne valami zöld, egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York szerint ugyanis mindenbe kell. Első az egészség.
A címlapos szerencsecicát – talán nem is hiszitek el, hogy Made in Japan – a távolkeleti múzeumban szedtem fel és utána a helyi Max (ez olyan mint a McDonald’s csak sokkal jobb) gyorsétteremben kaptam egy Múmin poharat a gyerekmenühöz – amit választottam, mert épp nem is voltam éhes. Négy golden nuggets és egy olyan méretű mini hamburger, amit el sem tudtok talán képzelni. Egy nagyobb pénzérme sem lenne sokkal kisebb.
A hazaút két órás röppenésére gondosan elkészítettem ezért az útravalót, az ilyesmit mindenkinek ajánlom. A reptéri várók étkezési színvonala tragikus és ráadásul még hihetetlenül drága is.
Egy kóla ugyanannyi mint az ásványvíz, 1000 Ft alatt nem áll meg. És folyadékot nem vihetsz be magaddal, kidobatnak mindent 100 ml fölött.
A mandarin viszont lédús és nem szúrták ki a biztonságiak, hogy megint megkerültem a rendszert.
Egy hiéna mindig hiéna marad, a reptéri őrök semmit nem tudtak tőlem elkobozni, mert alaposan felkészültem.
Ezúttal is.
A megpróbáltatásaim és a minisorim most egyelőre véget is értek.
De ne adjátok fel, megyek még.
