És ez megvan?
miután túltettem magam a liquidón és a no doubton, persze szembejött. Amennyire utálom a zombiet, annyira szeretem ezt a számot. És mi jön utána? Aerostmith, persze.
miután túltettem magam a liquidón és a no doubton, persze szembejött. Amennyire utálom a zombiet, annyira szeretem ezt a számot. És mi jön utána? Aerostmith, persze.
óbazmeg, hogy én ezt hogy utálom. és elég csak a képre néznem elkezdődik a koponyámban a vonyítás hogy heíííííeíííeee
annak ellenére bírom, hogy szar. lehet, hogy a Zombie miatt automatikus reflex
Hajlamos vagy a dallamtapadásra.
Ez is azok közé a túljátszott számok közé tartozik, amik nem érdemeltek volna ennyit, sőt inkább hamarabb el kellett volna tűnniük nyomtalanul.
És ami különösen érdekes, hogy az idő sem tette jobbá.
De ne legyünk igazságtalanok, ez az év (1992) adta nekünk Billboard top 3-ba a Kris Kross Jump c. felvételét a hülyenadrágos hülyegyerekekkel, top 10-be Eric Claptontól a Tears in Heavent (úristen, az mekkora egy szar) viszont ha azt nézzük kijött például a Smells Like Teen Spirit, a November Rain (bárki bármit is mond, igenis jó) de akár a Snap Rhythm is a Dancer is elég jóféle volt a maga módján.
És aztán szeptember 28-án megjelent a Prodigy Experience albuma és megváltozott a világ. Az Out of Space nem csak korszakos, de egyenesen zseniális.
November Rain gecinagy királyság. A maradékkal egyetértek, talán csak a Rythm is a Dancer lóg ki picit. Az szerintem az akkori Gangnam Style volt. Tapadós, de azér izé.
Sosem szerettem, de mostanában, ha meghallom, már nincs bennem kényszer, hogy átkapcsoljak. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy öregszem, ahogy valószínűleg az is ennek a számlájára írható, hogy Aphex Twin-t vagy Autechre-t már nem bírok fejfájás nélkül hallgatni, és nagyobb eséllyel rakok be helyette Khruangbin-t vagy The Coral-t. Fiatalabb énem tenyerébe temetné arcát, de ő amúgyis hülye volt mindig.
You must be logged in to post a comment.
8 comments