A piszoárok megéneklése

Picit olyan illúziója lehet az embernek, hogy én kerek a legkorábban, pedig épp ellenkezőleg: én fekszem le a legkésőbb, ezért mindig az éjszaka csendjében fogannak meg a reggeli gondolataim. Ezek gyakran olyan élményekből és hangulatokból táplálkoznak, amiket aznap éltem át és ez most sincs másképp: a piszoárokról szeretnék nektek írni.

Férfiként ez mindennapos élmény, de női olvasónk kedvéért elmondom, hogy hogy indulsz neki egy piszoáros akciónak: odaállsz és egy egyre eszkalálódó pisaömleny felett próbálsz odaegyensúlyozni a hugyoldához, hogy aztán a lecsöpögő redvával te magad is növeld egy icipicikét a pisatócsát. A helyzet öngerjesztő: a hógolyóként növekedő pisaförgeteg felett állva az ember rodoszi kolosszusnak képzeli magát pillanatok alatt: olyan rodoszi kolosszusnak, akinek családja nemes felmenőivel ellentétben csak a pöcsét markolássza egy focikaput mintázó piszoárfrissítő felett.

A piszoárfrissítő egyébként a társadalom fele számára teljesen ismeretlen dolog. A nők soha nem tapasztalhatják meg azt az élményt, hogy szemezel pár megfáradt mentosszal, amiket rendre lehugyoznak az előtted lévők. Ezek a harapnivaló, mentolos fenyőillatú pasztillák a frisseség ígéretét és a nadrágra visszacsapódó húgy ígéretét hordozzák egyszerre. Persze nincs menekvés: ha mellé célzunk, akkor a műanyag rácsról ránk csapódó árhullám áldozatai leszünk, amit csak farmerban lehet szégyen nélkül megúszni. Jajj annak, aki chinót hord, pláne aki világosat!

Aztán hozzá kell érni a lehúzóhoz. Azt feltételezzük, hogy gyakorlatilag mindenki, aki a pöcséből csak pár fröcsikényit eregetett a lenti tavacskához, kivétel nélkül megfogja a nyomógombot. Nem is nyúlunk nagyon mellé: szinte látszik, ahogy az emberkéz-zsír finom rétegekben halmozódik és a pisakővel elegyet képezve keretezi a fényesre kopott krómgombot. Vannak ugyan víztakarékos megoldások, amik nem öblítenek. Gyorsbüfék és plázák budijaiban hirdetik a környezettudatosságot. Az ember pandákat és wombatokat meg ilyen szarokat vízionál, miközben brunyál. Meg hogy megmentette a bolygót. Pedig szerintem a bolygó édesvízkészletét tutira kihugyozta már valaki legalább kétszer.

Ha hozzá kell dörgölnöd a valagad valakihez, ha a veszpáziént használod, az külön dob a dolgon. Márpedig kell, mert ez a fajansz szar tutira olyan helyen van, hogy legalább négyen rálátnak, ahogy csavargatod a répát, tutira tizenhét centi járófelület marad csak mögötted és száz százalék, hogy levizeled a lábad, amikor valami részeg barom elmegy mögötted. Azt is meg kell válogatni, hogy hova állsz, mert ha nagy arccal beállsz valami brutál tag mellé, akinek a koksztól már a bőre alá húzódott vissza a lőcse, akkor kinéz egy verés is.

Ki a faszom találta fel a piszoárt és miért nem tudott olyat kitalálni, ami alatt van egy frissen csobogó patak? Az egész lehetne valahol az erdőben. Mondjuk kéne a fasznak a piszoár része.