Tökünnep – honnan ered a faragott zöldséglámpás?
A hülye szokások átvétele nem idegen a magyaroktól – gondoljunk csak a Valentin-napi őrületre, aminek semmi hagyománya nem volt még évtizedekkel ezelőtt sem, ám a globalizáció egy új konzumidiótaságra okot adó napot hozott az ilyesmire fogékonyaknak.
Aki mostanság nyitott szemmel járja a településeket, töklámpások sokaságát fedezheti fel a családi házak verandáin, de a merészebbek kirakják a kerítésoszlopra a kőoroszlán mellé, hiszen meg kell adni a módját.
De honnan eredhet az a szokás, hogy tököt kell faragni és mécsest kell bele helyezni?
Nos, nyilván sejthetjük, hogy nem tegnapelőtt, még csak nem is a fogyasztói társadalom számára találták fel, sokkal ősibb eredetű.
A “spooky” ünnepet jelen ismereteink szerint a kelták találhatták ki, akik nem nagyon temetkeztek, inkább máglyán elégették a halottaikat, aztán a megmaradt koponyákat felrakták a polcra és szeretteik emlékére az ennek dedikált napon (Samhain) gyertyát gyújtottak benne, emelve az ünnep fényét.
A kelták leszármazottai, leginkább a skótok és írek aztán világgá széledtek és vitték magukkal a hagyományt, de mivel egyre nehezebb lett megszerezni a rokonság koponyáit, jobb híján az ahhoz leginkább hasonló, szezonálisan rendelkezésre álló növényt, a tököt választották ki, hogy kivájva a belsejét, szemet, szájat metszve rá minőségi koponyapótlék legyen.
Úgyhogy ha voltatok a temetőben, de nem vittétek haza a nagyi koponyáját, beérhettétek ti is egy klassz faragott tökkel.