Álmomban két Louis C.K. voltam és egymás előtt maszturbáltam
Louis C.K. vicces figura, már csak a neve miatt is. Mivel a standupjai jelentős részében ekézi a perverz vén faszokat és úgy általában mindent, amit az átlagos, tágabb értelemben véve nyitott szemmel járó, de nem túltolt külvárosi apuka szemében balfaszságnak tűnik, meglehetősen könnyű azonosulni vele. Standupjainak egy jelentős része az általam nagyon nagyra tartott, nőket megfelelő becsben tartó burkolt szőrőshátú kombiautós-macsóizmusra épül.
És erre tessék. Kiveri a faszát mások előtt. Távol álljon tőlem, hogy relativizáljam a dolgot, mert szerintem senkinek nem illik belelógatni a faszát mások arcába, pláne nem rárántani, de érzek egy árnyalatnyi különbséget aközött, hogy valaki leteper egy másik félt baszás céljából, illetve hogy udvariasan megkéri, hogy végignézné-e, ahogy cincálgatja a bohócot.
A közeledés egy rendkívül komplex dolog és egy csomó visszacsatoláson alapul. Elgondolkoztató, hogy ráutaló magatartásnak tekinthető-e, ha egyedüli férfiként felhívsz két csinos nőt a lakásodba, hogy ott egy picit még bulikázzatok és azok igent mondanak. Szerintem azért egy picit.
Hol húzzuk meg a határt? Louis C.K. nyilván betegesen exhibicionista, ez szinte biztos. Szerencsétlen jó eséllyel arra megy el, hogy mások nézik, ahogy pöckölgeti a pucáját. Az is többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy nem kimondottan játszott tiszta játszmát sok esetben annak kapcsán, hogy kinek villantja ki a nacikígyót. Nem is akarom felmenteni.
De mi van, ha tegyük fel, elmegyünk csajozni egy buliba. Mondjuk, hogy jó koncert van és mondjuk, hogy jó a hangulat. Mondjuk odamész valami lányhoz, aki csábosan néz, először elkezdtek ugrálni és táncolni, aztán térd a térdhajlatba és már azon kapod magad, hogy taperolod a melleit. Nem kaptál beleegyezést, csak ráutaló magatartást tanúsított.
Most akkor mi van? Hol van a határa a ráutaló magatartásnak?
C.K. átment egy határon. Tipikusan ott húzodik ez a határ, hogy ha felhozol két felöltözött nőt a szobádba, akkor ritkán dobod be a naked mant és kezded el köpülgetni a makit előttük, anélkül, hogy mondjuk ne vetették volna fel előtte, hogy felpattintanak egy Veuve Clicqout-t és beraknak valami jó számot Whitney Houstontól, mondjuk babydollban.
De hol a határ? A babydollnál, a Veuve Clicquotnál vagy a Whitney Houstonnál? Ki fogja ezt megmondani?
Kezdünk vékony jégre tévedni és míg a korábbi esetekben egyértelműen azt lehetett mondani, hogy kurva szar fej dolog rettentően rámászni valakire az akarata ellenére, vagy megpusziltatni a faszodat valakivel, addig ebben az esetben olyan zaklatásról van szó, hogy Louis elkezdte súrolgani a logarlecet a telefon túlsó oldalán. Ami nyilván baromi szar annak, akinek csapatják a brét a vonal túlvégén, de a következő az lesz, hogy a volt csajod fog beperelni, mert amikor céges utazás közben disznókat mondott a telefonba, azalatt te összemaszatoltad a hotelben a párnahuzatot. Ő meg valójában nem adott rá engedélyt.
Nem, nem gondolom, hogy bölcs dolog tutujgatni a hadnagyot anélkül, hogy valaki azt mondaná, hogy “hát persze, légyszi lődd teli vérrel előttem a kolbászt és spruckoljon mindenfelé a fehér gabona!” Sőt, kimondottan kurvára tahó dolog. De ezzel is az a baj, mint mindennel a világban, hogy kurvára nincs egy bizonyos objektív határ, amit át lehet lépni. Mivel objektív valóság úgy általában nem létezik, pláne két ember közötti intim helyzetben, ezért az ilyen utólagos kinyilatkoztatások szükségszerűen ingoványos talajon fognak állni és egyre mélyebb társadalmi és morális konfliktusokat fognak szülni és a spektrum különböző pontjain lévő emberekre fogjuk ráhúzni a vizeslepedőt.
Emlékszünk a teás hasonlatra?
Mi van akkor, ha nem is kínáljuk meg a másikat teával, csak a telefonvonal túlsó végén megiszunk egyet szép csendben?
Két dolgot lehet tanulni Székely Laja esetéből: az egyik, hogy ha ez a folyamat folytatódik, akkor pont annyira nem fogunk semmilyen furcsa szexuális igényt tolerálni, mint azt egy szerencsétlenebb történelmű nemzet tagjai tették a huszadik század elején.
A másik pedig egy picit aggasztóbb:
Ne kezdj el rajongani senkiért, mert ahogy valaki találóan fogalmazta, az emberek egy pillanatra sem restek csalódást okozni.
