Alternatíva
Gondoltam írok egy igazi hétfői történetet, ezúttal a politikáról.
Nincs alternatíva.
Imádnivalóan könnyű mondat, simán ki lehet baszni a homlokunkra és egy csomó mindenre tökéletes kifogás. Ihatunk tovább, szúrhatjuk a következő sátot a vénába, verhetjük tovább az asszonyt, lophatjuk tovább a szajrét vagy épp a közpénzt, kinek mi fekszik a legjobban, attól függően, hogy kinek meddig tart a gerince.
Mert ugye ki a faszom akar egy Fekete-Győr Andrást tisztségviselőnek, mikor a szerencsétlen takony épp hogy megtanult beszélni, máris itt eszi a rosseb a közéletben? Ki akar darutollas kalapban pózoló Jobbikosokat miniszternek, amikor nemrég még azzal voltak elfoglalva, hogy hogy veressenek cigányokat? Szél Bernadett olyan színészi performanszot nyomatott most a tüntetésen, hogy sikoltva röhögne rajta bárki a Gór-Nagy Mária színitanoda végzős növendékei közül.
Egyszerűbb az, hogy nincs alternatíva.
Maradjon a Fidesz, mert kényelmes. Igaz, hogy szemernyivel sem képzettebbek, de mivel elképesztő pénzeket költenek az adóforintjainkból arra, hogy homogén, összeszokott, szakértői csapat látszatát keltsék, ezért sokkal jobb az optikájuk. Az ilyen Kósa-szintű tökéletes agyhalottakon is drága zakó van és a személyes idomárjaik naponta több tíz értékes munkaórát feccölnek abba, hogy koherens, ember formájú szardarab látszatát keltsék – mi baj lehet ezzel?
Mert ugye ha bekerülne oda valami tapasztalatlan politikus, akkor bekövetkezne az apokalipszis.
Speciel elképzelhetetlennek tartom, hogy mondjuk egy Jeszenszkynél nagyobb trógert sikerülne ültetni be mondjuk a külügyminiszteri székbe, vagy hogy Torgyánnál vállalhatatlanabb, arrogánsabb seggfejt sikerüljön pozícióba tenni, vagy Horn Gyulánál gázabb multú gazember kerüljön hatalomra, vagy hogy Kövérnél undorítóbb, vagy Rogánnál nagyobb slejmgerincű férget sikerüljön beokádnunk valahogy a parlamentbe, de nyilván tehetünk egy próbát.
Mert hogy épp azon megy az agonizálás, hogy Voldemort maradjon inkább a miniszterelnök, mert Ron Weasley mennyivel tapasztalatlanabb.
Mondjuk ahhoz, hogy bármi történjen érdemes várni három évet. Mert azt ne várja senki, hogy a nárcizmusba belefulladó, az antiszociális spektrum különböző fokozatait bemutató kormányunk bármikor is lemond magától. Arra meg pláne ne várjunk, hogy a tömeg valamikor is azt fogja mondani, hogy ja kérem, akkor tényleg elég volt és valamilyen formában csináljunk előrehozott választást, amin majd nem a Fideszt fogjuk megválasztani.
Mert a tömeg még nem látott nagy szervezetet belülről. Nem tudja, hogy nem az Orbán, a Rogán, a Semjén meg a többi főfasz irányít, hanem maximum az ukázt adja ki időnként az irányváltásra. Ez nem egy hadigálya, hanem egy hatalmas, lejtőn lefelé görgő takonygöb, amiben mindenki azon dolgozik, hogy nagyjából egy irányba menjenek a dolgok. A munkát nem ezek az emberek végzik, nem ők a rendszer működtetői, hanem az egyszeri, magunkfajta parasztok.
És ezek a parasztok egyrészt ellenérdekeltek a rendszer megváltoztatásában, mert ki tudja mi fog történni velük, ha a gazdáikat ganédombra basszák. És most az intézmények irányítóiról, dolgozóiról, a pedagógusokról, a közalkalmazottakról, a faszomtudja hányadik minisztérium alkalmazottairól is beszélek, nem csak az egyszerű talpas rendőrökről. Ez a félelem, ez a bizonytalanság az, ami ezeket a fent lebzselő piócákat életben tartja. Ezért van az, hogy bármit finganak, az ország fele inkább telibe letüdőzi, mintsem hogy kizavarja őket az ajtón kívül, mert akkor mi lenne velük. A teljes magyar vállalkozó rétegnek és ezen keresztül azok dolgozóinak dobálgatják a németektől ellopott koncot, aminek a csóringerek örülnek, mert az alternatíva, hogy éhen döglenek.
Egy kutyának is sok kell, hogy a gazdáját megharapja.
Vegyük a mostani tüntetéseket, amik nem is igazán léteznek a szélesebb társadalomban, mert ugye a Fidesz kisajátított minden olyan hírközlő csatornát, amin a kevésbé kvalifikáltakat is meg lehetne szólítani. Nagyjából négy góc köré szerveződik a tüntetések megítélése:
- Mocskos kis szarháziak, tönkre akarják tenni a drága vezérünk alkotását
- Hülye kis seggfejek, még a végén elbasszák itt nekem a boltot és szophatom az új képviselő faszát évekig a megélhetésért
- Idióták, itt hőzöngenek, miközben semmit nem tehetnek, minden így marad, mert ha változna, akkor retteghetnénk a bizonytalanságtól.
- Fegyverbe! Fegyverbe! Az ellenfél inkompetens, minden tudás nálunk van, hajrá, kormányváltást!
Hol az igazság? Az összes együtt. És ráadásul külön külön mindegyik hülyeség. Mi fog változni? Nem vagyok jós. De akármi történik, könnyű belátni, hogy a négy csoportból háromnak kurvára nem fog tetszeni. Kisebb csoda kellene ahhoz, hogy valakinek meglegyen a pénze ahhoz, hogy eköré az egész hacacáré közé olyan kommunikációs gépezetet épít, amit szakemberekre bíz. Hogy Kunhalmi ne ugrojon neki sikítva az ajtónak, hogy ne fulladjon goapartiba egy tetszőleges tüntetés és hogy ne minden kurva napra szervezzenek egy megmozdulást, mert az emberek elfáradnak és szépen elkopik az egész. Mert hogy spontán nem fog megvalósulni, na az kurvaélet.
Mi pedig közben? Túléltük Claudiust, Caligulát és Nerót is. Maximum közben egy picit megöregszünk.
