HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

OlvasnivalóTörténelemZombiapokalipszis

Egy hétfői történet

Karl-Adolf Schlitt német tengeralattjáró-parancsnoknak rosszul indult a reggele. Egy áprilisi napon váratlanul a felszínre kellett emelkednie Skócia partjainál.

1945-öt írtunk, akkoriban a britek jelentős erőkkel védték a tengerpartjaikat, mert tartottak attól, hogy a náci birodalom egy végső, elkeseredett támadással partraszállást hajt végre, hogy a meglepetés erejével kényszerítse térdre a Szövetségeseket. Hogy ennek mekkora volt a realitása, azt a történelem utólag bebizonyította.

A skót partoktól 10-12 mérföldre történt egy addig példátlan incidens, a legmodernebbnek számító U-1206 tengeralattjáró 200 láb mélységben haladt, amikor hirtelen klórgáz töltötte meg a legénységi körleteket és nem maradt más választás, mint motorok leállítása és a hajó átszellőztetése a sérülések megelőzésére.

Pechjükre egy brit konvoj kellős közepén bukkantak fel és egy járőröző repülőgép bombát dobott a hajtás nélkül felszínen veszteglő egységre, az pedig ennek következtében elsüllyedt.

46 tengerész evickélt ki (négy vízbe fulladt) a skót partokra, ahol elfogták őket és mivel még mindig azt feltételezték, hogy egy partraszállási kísérlet történt, a kapitányt és a legénységet kihallgatták az invázió részleteiről.

Ekkor azonban valami teljesen meglepő dologra derült fény. A hajó vesztét ugyanis egy olyan technológiai újítás okozta, amelyiknek az ilyen típusú meghibásodására korábban senki nem gondolhatott.

Ahhoz, hogy a hajóosztály tartósan nagy mélységben maradhasson, egy magasnyomású rendszert fejlesztettek ki, a kezelésére pedig minden hajóra delegáltak egy szakembert.

A parancsnok valamiért úgy gondolta, hogy önmaga is képes kezelni ezt a bonyolult szerkezetet, ezért a kiképzett szakszemély helyett nekiállt a szelepeket nyitni-zárni, majd a helyiséget elöntő tengervíz az akkumulátorokra folyt és az klórgáz fejlődését eredményezte. Végül a segítségül hívott fedélzeti mérnök sem tudta elhárítani a veszélyhelyzetet.

De mi volt az a különleges újítás, amiről a brit haditengerészetnek még csak sejtelme sem volt és a kihallgatótisztnek is leesett az álla a hitetlenkedéstől?

A holdkomp rendszeres olvasói talán már kitalálhatták: a budi.

A kevésbé korszerű tengeralattjárókon rendszeresen problémát okozott, hogy az emberi ürüléket csak a felszínre emelkedve tudták eltávolítani a tárolókból, ezért a német mérnökök hosszas kísérletezéssel kifejlesztettek egy olyan rendszert, amelyikkel a mellékhelyiségekben keletkező matériát anélkül lehetett kiengedni a hajótestből, hogy az ellenség számára célpontot jelentsen a felszínre bukkanás.

Ugyan ennek a hajóosztálynak a nagy újítása nem ez volt, hanem egy továbbfejlesztett snorkel – azaz egy olyan légbevezetés, amelyik még a centiméteres hullámhosszon működő radarok számára is alig volt detektálható, Schlitt Kapitänleutnant mégis a budikatasztrófával vonult be a német haditengerészet történetébe.

HOLDKOMP