Az élet árnyoldala
Az első és utolsó olyan zenekar, amit egy válogatáskazettáról ismertem meg, a Black League volt.
És még csak nem is valaki csinálta, hanem a Metal Hammer annak idején, de jóvanazúgy, mert körülbelül ez volt az egyetlen értelmezhető banda az összes közül, ráadásul még rá is kaptam erre a stoneres-nemtommilyen stílusra, úgyhogy nem volt megállás, jöhetett a Monster Magnet, az Orange Goblin meg a többi, a Black League viszont mindig érezte, hogy min lehet szenvedni, és ezt össze is foglalta ebben a számban. Jó éjszakát!
