Csipike, az óriás törpe

Vannak könyvek, amelyek már gyerekkoromban is ijesztően rossznak tűntek, úgyhogy harminc fölött kell elolvasnom őket.

Harmincvalahány fok van árnyékban, ilyenkor két dolgot tehet az ember: vagy nekiáll grillezni, vagy elolvas valami minősíthetetlen gyerekkönyvet. Én most nem tudtam dönteni, úgyhogy délután elolvastam Csipikét, este meg mehet a grill. A Csipike olyan volt, mint Prustól a Fáraó: ugyan ismerek egy-két embert, aki olvasta, de általában csak ott volt a polcon – mindenhol.

Csipike egy retardált erdei törpe, aki meg van róla győződve, hogy nélküle megállna a világ, és annak ellenére, hogy kicsi, valójában nagy. A legjobb barátja egy kilincs, akitől némileg tart is, és Rettenetes Réz Úrnak hívja, sőt, amikor kitör rajta a megalománia, megpróbálja úgy beállítani a dolgot, hogy ő valójában csak a kilincs szóvivője, aki mindenkit meg fog baszni a ravatalon, ha nem engedelmeskednek neki. Később Csipike mentális zavarai új fordulatot vesznek, és kitör rajta a vadhippiség, ennek jegyében pedig meg akarja győzni róla a szarvast, hogy féktelen baszdühében ne böllönködjön a másik szarvassal, hanem inkább énekeljék együtt azt, hogy szeressük egymást, gyerekek. Ez valahogy még ijesztőbben hangzik, mint a szarvasok egyébként megszokott működése.

A komplexusos törpe élete akkor vesz komoly fordulatot, amikor váratlanul egy vakond jelenik meg az ágyában, név szerint Kukucsi. Attól eltekintve, hogy ez felvet néhány kérdést Csipike szexuális preferenciáival kapcsolatban, ez azért is érdekes, mert Kukucsi gyakorlatilag egy passzív-agresszív csöves, aki kihasználja a törpe zavarodottságát, és egész egyszerűen beköltözik az ágyába és felzabálja a kajáját, közben pedig vérig sérti a többi hobót, akik ételt visznek Csipikének, a nyúlról azt állítja, hogy bolhás, a Madárnak is beszól, szóval egy vállalhatatlan, lusta paraszt. Egy idő után a törpe már fel is hagy a kísérletezéssel, hogy kirakja a vakondot, és kezdi meggyőzni magát, hogy voltaképpen barátok, ami nem is olyan rossz ötlet valaki olyantól, akit mindeddig egy kilincs terrorizált.

Ha azt hiszitek, hogy a Micimackó beteg, sürgősen gondoljátok át újra az egészet. Füles mániás depressziós? Tigris hiperaktív? Ez sehol nincs ahhoz képest, hogy mik történnek ebben a mesekönyvben, ez itt maga a zártosztály. A végére persze minden rendbe jön, Csipike tünetei is mérséklődnek, a többi állat is megbékél vele, hogy miket delirál, de jó hír, hogy nem csak egy Csipike-regény van, úgyhogy ez az univerzum még tartogathat izgalmakat, van még boldog óriásos meg gonosz ostobás is, meg még ki tudja, mi. A könyvből bábfilm is készült, lehet, hogy valakinek pont innen lesz ismerős. Egyébként Csipikét Fodor egy létező figuráról mintázta, de szerencsére nem valami boldogtalan holdkórosról, hanem Szász Imréről, aki egyáltalán nem volt törpe a maga 190 centis termetével, viszont így becézték – mármint nem törpének, hanem Csipikének. A feleségét Madárnak hívták, a lányát meg Nyúlnak – ahogy a családi nevek alakulnak, ez még nem is túl extrém, viszont így megvoltak már a főszereplők, a mese meg tulajdonképpen egy bekonyakozott állapotban történt félig vicces fogadás miatt született, amikor az írók azon viccelődtek, hogy majd ki ír meg kit. Ja, és itt a magyarázat a Rettenetes Réz Úrra is – tulajdonképpen lehet, hogy Réz Pál jobban járt, mint szerencsétlen Pomogáts Béla, akiről már mindig mindenkinek a pomogácsok fognak eszébe jutni.