Ébredtél már kecskebékával?
A szaxofon hangjától fülledt New Orleans-i kreol kocsmákban született meg a bullfrog blues valamikor 1920 körül. Senki nem tudta, hogy miért így hívják. Talán mert az énekes hangja olyan volt, mint egy asztmás kecskebéka. Énekelték fehérek és négerek, bendzsóval és szaxofonnal, a szöveg pedig (“Ébredtél már valaha úgy, hogy kecskebékákra gondoltál?“) csak arra kellett, hogy repítse a zenét.
Aztán jöttek a Nagy Világválság évei, majd a háború évei, és a kecskebéka blues feledésbe merült. Mígnem a beatkorszak idején, a ’60-as években, de még a virághajú hippik előtt egy amerikai rockbanda elő nem szedte a számot. Meghallotta őket egy ír zseni, bizonyos Rory Gallagher, és eljátszotta ő is a Kecskebéka Bluest, beleadva a maga nyolcvanezer voltos feszültségét. Így ismerjük ma ezt a régi New Orleans-i dalt.
Állítólag amikor megkérdezték Jimi Hendrixet, hogy milyen érzés a világ legjobb gitárosának lenni, azt válaszolta, hogy nem tudja, kérdezzék meg Rory Gallaghert.
Aludjatok jól!
