Egy átlagos Glamour-nap Dorothyval

Na szóval, akkor nézzük azt a Glamour-napot BUDAPESTEN. (halál helyen és időben)

Hogy került Dorothy egyáltalán oda, minek, és egyáltalán miért? És hogy költött el 100 rongyot úgy, hogy nem is vett semmit?

Az úgy kezdődött, hogy mennem KELLETT. Nem volt kibúvó, pedig eskü, hogy próbáltam, tényleg. Nagyon tényleg.

Szóval barátnőm férjhez akar menni. Szegény ő. Erre kitalálta, hogy nekünk menni kellene Pestre, mert az milyen szuper lenne már. Na de mi lenne, ha esetleg, talán a Glamour-napokra mennénk? Itt meghaltam. Voltam annak idején, tudtam, hogy mivel jár az. Kértem, hogy ne, sőt, már könyörögtem, de nem hatottam meg. Jó lesz nekünk, higgyem csak el, ez a mi napunk lesz.

Eljött a nap, direkt nem saját kocsival mentünk, irány az oszkár. Hamar fel is értünk (Itt így mondjuk), menjünk is az Árkádba. Metróra szálltunk, irány az Örs. Kilenc óra körül érkeztünk meg, rá is csodálkoztunk nagy szemekkel, hogy csak tízkor nyitnak az üzletek. Sebaj, reggeli addig. Látványosan szenvedtem már akkor is, a Sparban meg is kérdezte a pénztáros csaj, hogy mi bajom? Válasz a Glamour volt. Erre csak röhögött. Már én is, utálok vásárolni magamra is, nemhogy mással. Direkt pénzt sem vittem, nehogy elcsábuljak. (Spoiler: nem tettem.)

Tíz órakkor jött a csengő, mint az iskolában, rácsok fel, aztán lehetett örülni!

1., TEZENIS – fehérnemű bolt, mert esküvőre az is kell, ezért vett a leány egy rakat bugyit és melltartót, de egyiket sem az esküvőre, félóra!!!! volt. Közben Birtok Gáborral beszélgettem telefonon, elég hamar el is telt az idő. Még éltem.

2. DOUGLAS – smink cucc kell? Naná. És próbáljunk ki mindent, szagoljunk is, perszehogy. Egy óra hamar el is repült. Igenám, de!!!! A limit alacsonyra volt állítva. Az OTP oldalon nem sikerült átállítani, emiatt Dorothy fizetett 25 ezret az Estee Lauder cuccokért, éljen ám.

3., Charm’s – menyecske ruha is kell ám, ha 500 ruha van, akkor 500-at fel is kell próbálni. Letettem a seggem a bőrkanapéra és onnan meg sem mozdultam. Már az ájuldozás kerülgetett, hogy még mindig itt vagyunk és még nem mentünk végig sem. Itt is hamar eltelt az egy óra. Tömeg volt, mindenhol IS. Nem dolgoznak az emberek? És iskola sincs? Viszont megvettem, ismétlem, megvettem a ruhát, hopp, mi az a 35 ezer. Szép menyecske lesz, az tény. Mééééééééééég van bolt, menjünk máár be a Calzedoniába is.

4., CALZEDONIA – fehérnemű bolt. Húsz ezer repült, fizettem. Tudom, hogy van OTP, de persze NYÖGDÍJNAPVOLT, esélyünk sem volt bejutni. Maradt az, hogy én fizettem. Ebben a boltban 6 (!) eladó volt, vevő sem fért el, de kit érdekel, ugye…. Itt szakadt a cérnám, menjünk már végre innen. Sikerült, szabadság!!!

Mentünk a Körútra, mert ott van két menyacipő bolt is. Egyik persze zárva, másik helyen megleltük A CIPŐT! Újabb 25 rongy repült. Közben ebédeltünk is, egy olasz jellegű éttermet választottunk, ritka szar volt, fizettem is, mint a katonatiszt, megérte.

Aztán találkoztunk a Keletiben MKKP kollégával, adtam neki egy aláírást. Büszke is voltam magamra

Öregedtem húsz évet, idegbeteg lettem. Az írásban semmi poén nincs, pedig akartam. Szenvedtem, szóval nekem semmi sem sikerül.

Ámbár barátnőm örült, hogy mindent megvett végre.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!