Egy hétfői történet
Három hét az három hét. Nem is sok, nem is kevés – morfondírozott magában a gondolataiba merülve. Felmenni a vásárba ennyi idő, hazamenni is ennyi lesz. Ennyi volt már emberöltővel korábban is. A városban mindenhol csak az eszetlen rohanás fogadta. Mi végre a sok hamariság a ló vontatta hajtányokkal? A megkopott csizmáját nézegetve lépett le a fasorral övezett műútra. Talpaltatni ideje volna tán? Valahonnan a távolból egy lovasrendőr sípját hallotta az Andrássy út felől és ekkor egy váratlan csengés ütötte meg a fülét. Aznap az volt az utolsó hang, amit hallhatott.
Hétfőben ismét gazdagon indítjuk a hetet, de nézzetek a lábatok elé minden nap!
