Egy könnyű zöldséges vacsora nyári estékre – pulled beef
Legutóbbi kalandozásaim során meg lettem szólva, hogy kevés a zöld az elkészített pulled porkban.
Kicsit értetlenül is álltam a dolog előtt: a pulled porkhoz mégis minek zöldség? Aztán York felvilágosított, hogy a paradicsom is zöldség. Így viszont már valóban volna értelme.
Mindenesetre a mai vacsorát is lassan készített (slow cooked) hús szálakra húzásával képzeltem el, helyi alapanyagokból, amit az osztrák közértek kínálnak.
Volt persze pulled pork és mindenki rémálma: pulled chicken(!!!!!!) is a hűtőpultban. Na azt már nem! Szóval elindultam szépen a húsabb húsok irányába és bedobtam egy előre csomagolt, nagyjából fél kilósnak mért pulled marhát a kosárba. Érdemes tudni, hogy ilyenkor maga a színhús rész az nem ilyen tömegű, a hozzá tartozó fűszeres szaft is része a csomagnak. Abba a szottyba kell szépen szétszálazni az izomrostokat, hogy legyen tocsogós ahogy illik, de azért nagyjából 35 deka koncra számíthatunk.
Kibontva a csomagolást a látvány eléggé ígéretes, fűszeres lében ott a szép darab marha.
A hátulján a recept ugyan azt írja, hogy 180 fokon, sütőben kellene 30 percig készíteni, de egyrészt itt nincs sütő, másrészt meg ki az az őrült, aki 35 deka húsért fél órát fűt 34 fokban? Szóval menjen csak a helyére, a lassan készített hús a nevéből adódóan már kész van, csak össze kell egyszer forralni, aztán szálakra húzni.
Ilyen a before-after (balra forrás közben, jobbra már szétszálazva) :
Élesebb szeműek észrevehették, hogy a marha barátja lett a szezámmagos, enyhén édes hamburgerzsemle. Ezúttal is azzal készült, serpenyőben enyhén lepirítva.
De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a további hozzávalókat. A marha sem maradhat szószok nélkül, eléggé adja magát, hogy ami grillezéshez lett kitalálva, az most is hálás kiegészítőnek bizonyulhat az éhes utazó vacsorájához.
A borsmártás sosem okoz csalódást, használjátok, egyszerűen olyan gyorsan fogy otthon is, hogy követelték, vigyek még.
Tehát a BBQ borsmártás az alap a szépen megpirított, előtte félbe szelt hamburger bucin.
Erre óvatosan halmozzuk fel a húst. Azért kell óvatosnak lenni, mert a több hús mindig jobb elv az érvényes, aztán leborul. A statikailag öntartó mennyiséget halmozzuk fel. Legyen sok!
Mehet rá a másik szósz, a Chipotle errefelé egy méltatlanul alulértékelt szereplője a kerti grillezéseknek, pedig minden benne van, ami egy jó marhához kell. Paradicsom, paprika, hagymafélék, uborka, chili, fűszerek, szóval ideális társa a húsnak.
Nem marad más hátra, mint összeállítani a vacsorát.
Itt a vége, fuss el véle.
Talán azt is észrevettétek, hogy a zöldség kimaradt. A Spar szemfüles pénztárosnője ugyanis elkobozta a két szem paradicsomot, így végül nem került zöldség az ételbe.
Nem mértem le ugyanis a kasszához járulás előtt.
Nekem semmi sem sikerül. 🙁
