Egy történet vége – a VW bogár

A bogárról sokan úgy tudják, hogy Adolf Hitler egyik sikere volt. Holott erről szó sincs.

Az igaz, hogy Hitler adott utasítást Ferdinand Porsche tervezőnek, hogy álljon elő egy népautóval, ami legfeljebb egy akkori motorkerékpár árából elkészíthető, mert a többi német autógyár nem vállalta, annyira őrült gondolatnak tűnt. Hitler rajongott Henry Fordért, Ford rajongott a nácikért, Hitler pedig úgy gondolta, hogy a német nagyszerűség felülmúlhatja az azóta sikerre tett szert autógyártó zsidóbérenc amerikai idiótákat.

Azonban ez az egész népautó gondolat nem önmagában született, hanem egy nagyobb projekt részeként. A náci propaganda azt találta ki, hogy a munkás réteggel úgy lehet megetetni az ideológiát, ha számukra befogadható és szórakoztató módon adják elő. Ezért elindítottak egy népmozgalmat (KdF ~ Erő az örömben), a munkásosztály számára tornatermeket nyitottak a szabadidejük eltöltéséhez, valamint például a Balti-tenger partján felépítettek egy öt kilométer hosszú, nyolc blokkból álló üdülőközpontot, ahol a pihenés mellett kötelezően szervezett programokkal, előadásokkal, sétahajózással szórakoztatták a vendégeket, természetesen alaposan átitatva nácizmussal és zsidóellenes ideológiával. A sikerre jellemző, hogy a háború kitöréséig végül száznyolcvanezren vettek részt szervezett nyaraláson és hárommillióan használták a tornatermeket.

Ehhez a mozgalomhoz tartozott egy olyan további elem, hogy az olcsó autózással tették volna vonzóbbá a másik hatalmas projektet, az autópálya építést. A munkások mondhatjuk úgy, előfizethettek az autóra, megtámogatva a gyártás beindítását, akár egy márkás megtakarításokkal, amikről kaptak egy bélyeget, azt lehetett beragasztgatni egy takarékalbumba és ha összegyűlt az összeg, akkor beváltani autóra.

Azt tudni kell, hogy az autópálya építés célja is kettős volt. Egyrészt elhitették, hogy csökkenti a munkanélküliséget, ami egyáltalán nem volt igaz. Másrészt az igazi ok a történet sötétebb oldala, Hitler egyik fő tanácsadója azt állította, hogy az autópályákon egy nap alatt az ország egyik végéből a másikba lehet szállítani hatvanezer katonát. Hitler azonnal a terv szerelmese lett, neki is láttak. A hadvezetésben persze meghűlt a vér, hiszen ők tudták, hogy a németek csak vasúton nyerhetik meg az elkerülhetetlen háborút, egész Európa akkorra össze volt kötve szabványos 1435 mm nyomtávú vasúthálózattal, annak a kapacitása nem csak emberek, hanem hadianyag, nehézfegyverek, páncélosok szállítását is megoldhatóvá tette közel egy nagyságrenddel nagyobb volumenben.

A háború kitörésével az egész bélyegesdi-megtakarítósdi persze ment a levesbe, addig nem készült el ezer darab bogárhátú sem. A félig kész darabokból a katonai felhasználásra szánt, nyitott Kübelwagen – népszerű nevén Kübli – lett, ezek végső darabszáma sem érte el a nyolcezret.

A háború után 1946-ban indult be a tényleges Volkswagen gyártás és végül a bogár annyira sikeres lett, hogy elsőként érte el az egymillió eladott darabot európai autóként, ami egyértelműen egy sikertörténet.

A gyártása itt a kontinensen évtizedekkel ezelőtt befejeződött, de mivel Dél-Amerikában volt rá igény, egy mexikói üzemben mostanáig készültek az eredeti műszaki alapjain, szinte változatlan formában egész sokáig készültek azonos műszaki alapokon, végül mostanáig hasonló formavilágú New Beetle bogarak.

A történetnek van még egy érdekes vonatkozása: azt sem sokan tudják, hogy nem a Titanic volt a legtöbb áldozatot szedő tengeri katasztrófa. A KdF sportmozgalom egykori sétahajóját később megtorpedózta egy brit tengeralattjáró, tízezren, többségükben civilek vesztek oda.