Ez a zenekar egy generációt oktatott

Nélkülük a harmincas éveiket taposó szerencsétlenek közül jóval kevesebben tudnák, hogy mondják angolul, hogy „önbecsülés”.

Persze az Offspring már akkor is ciki volt, amikor menő volt – talán éreztük már akkor is, hogy Dexter Hollandék annak ellenére, hogy a fickónak a jó ég tudja, hány diplomája van, jótékonykodik, beszállt a chiliszósz-businessbe, ráadásul pilóta is, csak nem hallgatnak a józan észre, és vénségükre is megmaradnak a lázadó pop-punk vonalon (bár közel sem annyira a ciki a helyzet, mint a Green Day esetében – jellemző, hogy őket láttam is élőben, pedig ez pont egy olyan dolog volt, amit minden további nélkül képes lettem volna kihagyni).

Akárhogy is, annak idején a zenekart elég nehéz volt megkerülni – és ami azt illeti, a Smasht nem is szabad megkerülni, pont annyi tök, düh meg sodrás szorult bele, ami belefér a műfaj nagy lázadásába, és olyan számok vannak rajta, mint a Gotta Get Away (amit még akkor is szerettem, amikor Opeth vagy Emperor alatt nem igazán mozgatott meg semmi) vagy a Nitro.

És most, egy igazán undorító hét után, már a hétfő küszöbén megértettem, hogy mire gondolt a költő, amikor azt mondta, hogy

Ahhhhh, it’s time to relax,
and you know what that means,
a glass of wine, your favourite easy chair,
and of course this compact disc playing and your home stereo.
So go on, indulge yourself,
that’s right, kick off your shoes, put your feet up,
lean back and just enjoy the melodies.
After all, music soothes even the savage beasts.

Töltöm is a bort. Kellemes estét!

%d bloggers like this: