Floating

Kurvára utálom a hülye nevű zenekarokat, és ez alól a DRIP sem kivétel.

Annyira nem volt ma este program a tévében, hogy ide-oda kapcsolgattam, aztán  leragadtam egy olyan vécéfedélnél, amit már vau is megírt, amely bidé is egyben, és feleslegessé teszi a vécépapírt, mert nemcsakhogy meleg vízzel mos, hanem meleg levegővel is szárít. Na de várjál, külön öblítőkar van a férfi és női seggre. Az ülőke fűthető. Beépített légfrissítővel. A gombok programozhatóak. (Ha meggazdagszunk, veszek ilyet a komp minden tagjának, aztán onnantól ezen ülve írjuk a posztokat. Még csak csipsz- és sörtartót kell beszereltetnünk rá, és tökéletes lesz.)

Körülbelül negyedóra hosszat ejtett foglyul a kábulat. Gondolom, mindenki ismeri azt az állapotot, amikor csak néz ki a lyukon, a nevét se tudja megmondani, és éppen csak a nyála nem folyik. A negyedóra elteltével, amikor egy bajuszos, extatikus kövér bácsika sokadszor magyarázta, hogy milyen frankó a meleg levegő a heréin egy kiadós szarás után, emberfeletti erővel sikerült rányomnom a távkapcsolóra, aztán pont jött ez a zene, hogy lecsillapítson és megnyugtasson. Tetszett, úgyhogy rákerestem.

Most komolyan, mi a bánatot kezdjen a szerencsétlen gugli ezzel a névvel, hogyaszongya, DRIP?

Annyit sikerült összevakarni hűséges háziállatom (igen, én olyan csóró vagyok, hogy nekem a gugli a háziállatom) segítségével, hogy az énekesnő, Teresa Staffler déltiroli, gyerekkorától színházi és musicaltanulmányokat folytatott, később pedig Bécsben jazz- és popéneklést tanult, jelenleg énekoktatóként dolgozik.

Hogy a DRIP mennyi ideje létező formáció, fogalmam sincs, de első albumukat elvileg 2004-ben adták ki, ami azért jó, mert ahogy elnézem a tagok átlagéletkorát, a Far Side of the World idején olyan kis tizenévesek lehettek.

Tizennégy évvel később, azaz idén február végén kijött tőlük a Float. (Belehúztak a srácok, mert április 2-án már a harmadik albumot adták ki; The Essential Drop.)

A Float nem különálló dalok gyűjteménye, hanem egy nagy mű felosztva négy tételre. Na, ebből hallgassátok meg a Let me belong c. részt .

Komolyan mondom, mindössze három dolgot ismerek fel a videóban használt hangszerek közül; a gitárt, a dobot, meg a mikrofont. A többiről fogalmam sincs. Viszont piszok jó zenét nyomnak ezzel a sok izéval. Én már tönkretettem a replayt a youtubeon, és kezdek kellemesen beborulni, ismét csak nézek ki a lyukon, és már a nyálam is folyik….

Kedves olvasóink, jóéjt kívánunk!