Hajónapló – 1. nap

It’s that time of the year, biatch.

Az idei túra viccesen kezdődött. A szokásoktól eltérőn kivételesen nem éjnek évadján indultunk, hanem bele a szombati munkanap forgatagába, egy kis lomtalanítással egybekötött dugóban araszolással indítva. Mondjuk még így is sokkal jobban jártunk, mert viszonylag fájdalommentesen lejutottunk Sibenikbe. Vettünk egy ENC bigyót az autópályához, mert kb. 4-5000 forint és prepaid módon fel lehet rá tölteni az egyenleget a horvát autópályákhoz, hogy aztán az ENC kapukon keresztül feleannyi idő alatt átjussunk, mint a rendeseken.

Még abban az esetben sincs nagy para, ha valamelyik kapunál nem működik az olvasó, mert a jegyet is ki lehet fizetni vele a lehajtónál, hasonlóan, mint egy paypass kártyát. Simán megéri azoknak is, akik rendszeresen járnak Horvátországba nyaralni, sok vesződségtől megkíméli az embert. persze csak ha fel van töltve.

A megérkezésünk után azonnal nekisprinteltünk a hajó vélt mólójának és meg is találtuk a Lagoont, nagyjából öt perc múlva. Sajnos a miénk nem a 2016-os Lagoon, amire eredetileg számítottunk, hanem idei modell. Lefostuk a bokánkat, amikor megláttuk.

A katamarán épp kétszer szélesebb, mint bármi, amivel eddig dolgunk volt. 7.65m a két vége közti különbség és mellé még 42 láb, ami 14 méter. Tulajdonképpen akkora, mint egy ház: az alapterület teljes egészében kihasznált, a négy teljesértékű és a két skipperkabin összesen 12 embernek enged helyet, ha ketten bevállalják a szalonban alvást.

Ami a szalon méreteit figyelembe véve azért nem olyan nagyon durva mutatvány. Látszik a hajón, hogy simán neki lehet vele indulni óceán-átkelésre, nyilván miután ki lett faszázva plusz tartályokkal és szélgenerátorral.

Az alapfelszereltségre sem lehet panasz: elektromos csörlővel lehet felhúzni a hajóhoz tartozó motorcsónakot, ez utóbbihoz meg felröccentettek egy húsz lóerős honda motort. A konyha olyan, hogy nekem otthon nincs ilyen és a parasztvakítás csúcsa ként a három hűtőből a kinti kék hangulatvilágítással mutatja a benn felhalmozott Éva vermuthot és a kevertet.

A hifi parádés, bluetoothon keresztül lehet kapcsolódni, ezzel persze teljesen fölöslegessé téve az elcígölt hangszórókat.. Elhoztunk egy kávéfőzőt is, de volt egy nespressogépünk bekészítve, mellé helyes kis szállodásan összehajtogatott törcsik és végre darálós wc, amibe nyugodtan bele lehet dobálni a papírt szarás után. A membrános pumpákkal ellentétben ez mindent elintéz, egyedül a nedves törlőkendő parancsol neki megálljt.

A kabinokból kettőben rendes, körbejárható franciaágy van, de a kisebbekben is én, a saját 1.90-emmel fejlehajtás nélkül tudok közlekedni. Az anyagminőség pazar, minden gyönyörűen előkészített és az illesztések is tökéletesek, ami a francia ipartól eléggé nem várt teljesítmény.

Az elképesztő méretekkel való szembesülés után barátok jelentkeztek be telefonon, csatlakoztak hozzánk és lengyel módra megünnepeltünk egy születésnapot is. Az este a hajóval való testi-lelki egyesülés jegyében folyt. Meg azzal, hogy gecire összehánytuk az egészet.

Másnapra rendeltünk skippert, aki megmutatja, hogy hogy a faszba is működik ez a szar, de azt majd holnap elmesélem.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!