Hogy ünneplik a Lupercaliát szerte a világban?

Lesz Japán is.

Japán

Sőt, azzal kezdem, mert baromi szimpatikus hozzáállás. Japánban szarnak az egyenjogúságra és ez a nap arról szól, hogy a férfiakat kényeztetik a nők. Általában arrafelé (és jellemzően a legtöbb kultúrkörben) a férfiak a kezdeményezők, a lányok meg viszonylag zárkózott, befogadó szerepben vannak, már ami a romantikát illeti. Na, ezen a napon felcserélődnek a szerepek és a lányok jellemzőek apró ajándékokkal kedveskednek azoknak, akiket kedvelnek. Jellemzően egyébként a csoki a domináns, ami szerintem tök cuky.

1936-ra datálódik vissza a szokás, amikor az első Bálint-naphoz köthető hirdetés lement az újságban, a külföldieket célozva. 1950-re ez akkora promócióvá duzzadt, hogy a csokilobbi végérvényesen beette magát a februári japán hétköznapokba. 1958-ra odáig mentek, hogy Bálint-napi kiárusítást is tartottak. Szóval nagyot ment az érzelmek kifejezése tárgyiasítva – rettentően passzolt egy egyébként is zárkózott kultúrához.

A csokikat egyébként többféleképpen osztályozzák: van a “giri-csoko”, amit azoknak adsz, akikkel nem akarsz dugni (ez Japánban viszonylag lazán értelmezett, de főnököket, kollégákat, testvéreket és apákat kell érteni alatta), van a “cso-giri csoko”, amit csak azért vesznek a lányok, mert muszáj, lényegében a fenti lefokozott változata. Szararcoknak. Tényleg. De van a “honmej-csoko”, ami a rendes, baszós csoki. Ezek akkor a legmenőbbek, ha a csaj maga készíti. Van még a haverkodós, best friends forever “tomo csoko”, amit a csajok egymás között ajándékoznak.

Dél-Korea

Itt is hasonló a helyzet Japánhoz, és mivel egy olyan kultúráról van szó, ami általában is piócáskodik a japókon, gondoltam itt említem meg, hogy a nipponi szokásokhoz nagyon hasonlóan a csokizgatás után egy hónappal van a “fehér nap”, amikor viszont a fiúk égetnek kereszteket csuklyában adnak ajándékokat a lányoknak. De a koreaiak kitalálták, hogy ez így szar, így csináltak még egy hónapra rá egy “fekete napot”, aminek az a lényege, hogy akik nem kaptak ajándékot, azok összegyűlnek ilyenkor dzsadzsanmjeont enni, ami fekete bab levében főtt tészta. Tulajdonképpen felfoghajtuk ilyen szingli tradíciónak is, de mások pont a fekete motívum miatt azt mondják, hogy amolyan gyásszertartás.

Egyébként a koreaiak romantikus arcok, lényegében minden hónap tizennegyedike valami romcsi nap: Gyertya Nap januárban, Bálint-nap februárban, Fehér-nap márciusban, Fekete-nap áprilisban, Rózsanap májusban, Csóknap júniusban, Ezüstnap júliusban, Green day augusztusban, Zenenap szeptemberben (nem meglepő módon ez nem esik egybe a Green Day-jel), Bornap októberben, Mozinap novemberben és Ölelések napja decemberben.

Szlovénia

A szlovének Szent Bálintot, azaz Zravkot már régóta ünneplik, mert a tavasz egyik védőszentje náluk. Mivel az első mezőgazdasági munkákat elkezdik ebben az időszakban, ezért régóta fontos termékenységi szerepet tölt be náluk. “Szent Bálint hozza a gyökerek kulcsát”, vagy valami hasonlóan szól a szlovén közmondás, ami fingom nincs, hogy mit jelent, de elképzelhető, hogy elveszett valami a fordításban. A szlovének azt is hiszik, hogy ezen a napon a mezők madarai esküsznek hűséget egymásnak (magyarán verébpárosodási szezon is most van) és hogy ezt valaki megtapasztalja, mezitlág kell keresztülvágnia a szántóföldeken.

Vicces módon igazából fontos a termékenységi vonalon náluk ez a nap, de a szerelem ünnepe mégis március 12., Szent György napja.

Finnek és Észtek

A finnek és az észtek temperamentumukhoz foghatóan meleg kézfogással üdvözlik egymást ezen a napon. Eme végletekig elragadtatott ünnepi hangulatban telik az Ystavan Paiva” Finnországban, vagy a Sobrapaev Észtországban. Tulajdonképpen nem is a szerelem ünnepe ez, sokkal inkább a barátságok ünnepe. A barátok megajándékozzák egymást mindenféle hasznavehetetlen szarsággal, de emellett persze gyakori, hogy ilyenkor jegyzik el egymást az emberek.

Wales

A velsek szarnak mindenre és mindenkire, ebben mindig is állatira jók voltak. Ezért is ünneplik a szerelem ünnepét Szent Dwynwen napján (szerintem ezt a nevet amúgy csak kitalálták), január 25-én, ami az ő tulajdonképpeni Bálint-napjuk. Ilyenkor a jó velsziek szerelem-kanalakat ajándékoznak, ami tengerész szokás lehetett. Fakanalakat farigcsálnak és adják át szeretteiknek.

A folklór szerint Dwynewen, Brychan Brycheinog király lánya, aki Angleseyben lakott beleszeretett Maelonba ( 😀 ). Persze nem jött össze nekik, ezerféle változat, hogy miért, egyes sztorik szerint Maelon jól meg is erőszakolta, tökmindegy. Szóval a csaj kibukott, ezért kimenekült az erdőbe, ahol találkozott egy angyallal, aki adott neki egy bájitalt, ami arra hivatott hogy kioltsa benne Maelon iránt érzett szerelmét. De nem csak ez volt a hatás, a bájital jégtömbbé változtatta a csávót. Dwynewen imádkozott az Istenhez (egyesek szerint az angyalhoz), aki ezért megjutalmazta három kívánsággal. Azt kívánta, hogy szabaduljon ki a szerelme a jégbörtönből, másodikként hogy Isten figyeljen a szerelmesekre, a harmadik kérése az volt, hogy soha ne házasodjon meg.  Ezekután beállt apácának.

Kibaszottul hiteles egy keresztény sztori, alig vannak benne pogány részletek.

Franciaország

A franciák ugye nagy romanszőrök hírében állnak, ezért az lenne a meglepő, ha nem lenne valami nagyon speckó húzásuk erre a napra. A kedvenc szokásuk az “une loterie d’amour”, ami talán szerelemsorsolásnak fordítható a legjobban. Az a lényege, hogy férfiak és lányok beállnak egymással szemközti házakba, ahonnan kihívogatják egymást, amíg mindenki meg nem találja a párját. Lényegében a tinder offline változata. Azok, akik nem találnak párt, azok összeállnak egy tábortűz köré este és vidám bebaszás mellett képeket és tárgyakat dobálnak a szeretetük és visszautasítottságuk tárgyáról a tűzbe, miközben átkozzák és becsmérlik őket. Nagyon szép szokás. A francia kormány betiltotta egyébként, időnként kicsit elfajult a dolog.

%d bloggers like this: