A hűtőben tartott nőstény esete a bélszínnel
Egyétek a bélszínt. Mert jó.
vau remek posztot írt a Tomahawk steak dolgokról, de valahol a borjúbélszín mindennek az alfája és ómegája. Csont nélkül.
A sertés szűzérmét talán mindenki ismeri, ahogy a sertés szűz egészben sem ismeretlen, minden diszkont közértben kapható.
A bélszín a borjú hasonló alkatrésze, tökéletes alapanyag.
Tényleg nem idő és munkaigényes. A lányok is szeretik, főleg kék áfonyaszósszal (mint az közismert).
Az elkészítési módja Keith Floyd óta (hagyjátok a picsába a molekuláris gasztronómiát) átlátható, követhető.
Sertés bacon-nel körbegöngyöve a két ujjnyi vastag húsokat meg kell vajazni a két oldalán és mehet füstölésig hevített vas serpenyőbe. Semmi flanc, ez egy őszinte hús. A Maillard-reakció garantált.
Princess burgonya, nagyon vajas burgonyapüré tökéletes mellé.
Aztán egymás kezét fogva szuszogós alvás.
Bon apetit.
