A hűtőben tartott nőstény esete a bélszínnel

Egyétek a bélszínt. Mert jó.

vau remek posztot írt a Tomahawk steak dolgokról, de valahol a borjúbélszín mindennek az alfája és ómegája. Csont nélkül.

A sertés szűzérmét talán mindenki ismeri, ahogy a sertés szűz egészben sem ismeretlen, minden diszkont közértben kapható.

A bélszín a borjú hasonló alkatrésze, tökéletes alapanyag.

Tényleg nem idő és munkaigényes. A lányok is szeretik, főleg kék áfonyaszósszal (mint az közismert).

Az elkészítési módja Keith Floyd óta (hagyjátok a picsába a molekuláris gasztronómiát) átlátható, követhető.

Sertés bacon-nel körbegöngyöve a két ujjnyi vastag húsokat meg kell vajazni a két oldalán és mehet füstölésig hevített vas serpenyőbe. Semmi flanc, ez egy őszinte hús. A Maillard-reakció garantált.

Princess burgonya, nagyon vajas burgonyapüré tökéletes mellé.

Aztán egymás kezét fogva szuszogós alvás.

Bon apetit.

 

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: