Ismeretlen hőseink #4 – Mike, az elpusztíthatatlan
Mike Malloy egy ír származású hajléktalan alkoholista volt. Meg akarták ölni. Nem sikerült.
Miért is akarna megölni bárki egy hajléktalant és főleg hogyan? Tevődhet fel egyből a kérdés.
Mike elpusztítására többen szövetkeztek. Azt találták ki ugyanis, hogy ha már tombol a gazdasági válság és nem megy a bolt, akkor ideje valahonnan máshonnan pénzhez jutni. 1932-33-at írtunk, a helyszín New York.
A gondolat egy bártulajdonos fejéből pattant ki, Mike ugyanis amikor alkalmi munkákból szert tett bármilyen bevételre, szépen betért a sarki csehóba és annak rendje-módja szerint az utolsó büdös centig elitta. És itt jött a nagy ötlet: ha korlátlan fogyasztást kap, abba csak beledöglik előbb-utóbb és azon szép pénzt lehet keresni. Hogyan? Hát, életbiztosítással!
Alá is íratták vele a szerződést amikor egy alkalommal iszonyat beseggelt, persze azt nem kötötték az orrára, hogy mit is írt alá. Valami olyasmit hazudtak, hogy választási ajánló ív, a jó ügyet szolgálja.
Szóval onnantól Mike korlátlanul és ingyen ihatott, de megdögleni az istennek nem akart.
A napjait viszont ott töltötte a bárban. Nem mással, mint ivással. Értékelte a gesztust, nem akart feszültséget a jótevőjével, ha már inni kell, akkor inni kell.
Egy ponton feltűnt, hogy ez így nem fog menni, gyakorló alkoholistát alkohollal megölni nem egyszerű.
És itt elszabadult a fantázia: akkor menjen jó sok fagyálló az italába, hátha az végez vele! Megitta. Zárórakor elköszönt, másnap visszatért. Ekkor megpróbálták a terpentint. Azt is megköszönte, megitta. Elköszönt, másnap visszatért.
Belekevertek már mindent az italába, lóápolószert, patkánymérget, Mike mindig visszatért.
Teljes értetlenség. Ilyen kúrát senki sem élhet túl!
Jött a következő ötlet: jó, akkor legyen metanolba áztatott kagyló vacsorára. Mike azt is megette, ahogy a mérgezett szardíniás szendvicset is. És örült a jó sorsának, hogy nem csak ital, hanem már vacsora is jár. Túlélte és másnap megint visszatért.
Nem volt más hátra valami új halálnemet kellett kitalálni. Mi lenne ha spontán halálra fagyna? Hajléktalanoknál nem ritka. Egy kellemesen fagyos éjszakán New York utcáin épp -26 fokos volt a hőmérséklet, az akkorra már öt tagú banda a “The Murder Trust” levetkőztette a tökrészeg írt és kirakták megfagyni. De nem csak úgy kirakták, beleforgatták a hóba, lelocsolták 5 gallon vízzel és úgy hagyták kint. Mike másnap ismét visszatért.
Itt már nem volt mit tenni, sokkal direktebb halálesettel próbálkoztak. Egy 45 mérföld per órás (az kb. 70 km/h) sebességgel az útra keresztbe fektetett részegen áthajtás már csak kinyírja… Hát nem. Mike csontjai összetörtek, de három hét kórházi kezelés után megint visszatért inni.
És itt valami eltört az elkövetőkben. Leitatták megint, betömték az orrát, száját és egy gumicsővel gázt vezettek a tüdejébe, az meg a nyomástól szétdurrant. Ez lett Malloy végzete. 50 dollárt fizettek egy korrupt halottkémnek, hogy tüdőbajból fakadó elhalálozásként állítsa be és a mai értéken 150 ezer dollár körüli biztosítási pénzt felmarkolása után végre elnyerték méltó jutalmukat.
Mike egy 12 dolláros koporsóban lett elkaparva 12 láb mélyre.
Hogy hol követték el a hibát? Az öt idióta nem tudta tartani a pofáját és folyamatosan dicsekedtek a históriával. Ez eljutott a rendőrségig, onnan a büntetőbíróhoz, aki azt találta ki, hogy ha már ennyit dolgoztak az ügyön, kóstoljanak ők is bele a másik oldalába. Exhumáltatta barátunkat és a halottkémi vizsgálat kiderítette a valódi halálokot.
Négy villamosszékes kivégzés a Sing-Singben és egy élethossziglani börtön lett a végső jutalmuk.
De Mike végül bekerült a világtörténelembe, példátlan túlélési képessége a mai napig felülmúlhatatlan. Halála után “Durable Mike” és “Iron Mike” néven lett híres a korabeli sajtó felkapott sztárjaként.
Előző hősünk itt:
