Itt a Mikulás!

Valamikor Krisztus után 270 környékén élt egy görög szent (igaz, a mai Törökország területén, Myrában, és jó eséllyel nem is rejtett semmit a Megváltó ánuszába). A sztori viszonylag széles körben ismert: a fiatalembert már fiatalon püspöki rangra emelték, aztán elkezdett ajándékokat, pénzérmét, satöbbit adni a környékbeli szegény gyerekeknek. Mindezt olyannyira titokban csinálta, hogy végül erről lett híres, de semmi sem tökéletes, ráadásul ha fiatalemberként már egy pohos, nagy ősz szakállú, piros bundát viselő fickó vagy Törökországban, óhatatlan, hogy némi feltűnést kelts. Egyébként a törökök nemrégiben fedeztek fel egy rejtett sírkamrát az antalyai templom alatt Törökországban, így lehet, hogy a Szent Miklósnak emelt katedrális az olaszországi Bariban végig egy jó nagy kamu volt – de mindegy, ezt már nem lehet visszacsinálni, elvan az a szent két helyen is.

A legenda szerint Miklós (akkor még nem szent) szülei halála után jelentős vagyonhoz jutott, és ezt az elesettek támogatására és az Úr dicsőségére akarta fordítani, ezért kezdett pénzt rejteni a nyomorúságos körülmények között élő gyerekek cipőjébe, illetve ezért hajított be egy nagy halom aranyat három szerencsétlen kurva ablakán, akik csak azért álltak prostituáltnak, hogy legyen mit enniük. Mondanom sem kell, egy idő után az emberek kikészítették a cipőjüket az ablakba, hátha lesz belőle valami. Miklós végül egy decemberi napon – nem fogjátok kitalálni, épp hatodikán – halt meg, azóta sok helyütt azzal emlékeznek rá, hogy ajándékokat rejtenek a gyerekek cipőjébe. Elég hamar szentté avatták, és a gyermekek védőszentjeként nagy tiszteletnek örvendett egészen a reformáció beköszöntéig, amikor is nagyot zuhant a népszerűsége, egyedül a hollandok szartak az új szabályokba, valószínűleg azért, mert ha az ember már megszokta, hogy csokit vagy akármit kap a csizmájába Mikuláskor, némi vallási hóbortok nem állhatnak a tejbevonó-figura és a kiéhezett gyermekek közé.

A protestáns országokban tehát betiltották a Mikulást (jóval később egyébként Sztálin is betiltotta az öreget, átpozícionálta az ünnepet a mi újévünkre, ráadásul kék ruhát adott szegényre, viszont náluk a krampusz legalább csaj), a hollandok azonban kitartottak a Sinterklaas mellett – ez a figura a mai vidám, joviális télapó ősképe. Róla is úgy tartották, hogy pirosban jár, ő is megajándékozta a gyerekeket, sőt, elfek is segítették, viszont nem voltak neki rénszarvasai, csak egy lova, és nem is kellett sütivel várni, viszont a ló számára illett kirakni valami csemegét. Nem csoda, hogy Sinterklaas nem is volt olyan kurva dagadt, mint a mai Télapó, viszont így legalább könnyebb lehetett megoldani a kéményes trükköt.

A németek is megoldották, hogy ne maradjanak étbevonó nélkül: nem véletlenül szeretjük a szabálykövető lelküket, ők egyszerűen úgy döntöttek, hogy oké, akkor nem hatodikán hozza az ajándékokat, hanem karácsonykor – valószínűleg innen vették az amerikaiak is, hogy nem a Jézuska hurcol ilyenkor körbe néhány millió tonna ajándékot, hanem a Mikulás. Az izlandi trollokhoz hasonlóan viszont itt is delegálni kellett a feladatot: a Mikulás mellé dukál egy krampusz is, a németek egyből egy csomó pszeudo-mikulást hoztak létre a Kisjézus mellé, ennek megfelelően a német gyerekeket egyaránt meglátogathatta Ru-klaus, Aschenklas vagy Pelznickel, az első keménykezű volt, a másodiknak valami köze volt a hamuhoz, a harmadik meg szőrös volt. Ezek arra voltak jók, hogy az egyébként is hideg karácsonyi ünnepek alatt a szart is megfagyasszák a német gyerekekben, csak hogy tudják, merre hány méter. A szokásos széndarab vagy az izlandi rohadt krumpli helyett ezek korbácsütéseket helyeztek kilátásba a rossz gyerekeknek, vagy egyszerűen azt, hogy elrabolják őket.

Az amerikai Santa Claus részben a német, részben pedig a holland figurák összeolvadásaként jött létre, a szó mindenesetre bizonyára holland eredetű. A mai, „modern” Mikulás-figurát Clement Clarke Moore-nak köszönhetjük, ő írt a gyerekeinek egy történetet Szent Miklós látogatásáról, itt már minden megvolt a pocaktól a szánig és a repülő rénszarvasokig. Az első képi ábrázolást Thomas Nastnek köszönhetjük: ő még törpeként, de már minden kötelező kellékkel együtt rajzolta le a Mikulást. A figura csakhamar népszerűvé vált, Európába már Amerikából érkezett vissza – egészen a tizenkilencedik század elejéig-közepéig nálunk még mindig az ijesztő ajándékozó krampuszok voltak divatban.

Aztán jött a Coca-Cola, és annak ellenére, hogy nem nekik köszönhetjük a mai piros ruhás, vidám, dagadt mikulást, olyan agresszívan szerepeltették egy reklámkampányukban, hogy sokan hozzájuk kötik a figurát. Pirosnak piros, jókedvet sugároz, miért ne kössük össze a kólával – gondolhatták a kreatívok, és hogy milyen jól sikerült a mutatvány, azt a mellékelt ábra is jól mutatja.

Na és nektek mit tojt a télapó?

(GrungeNational Geographic)

  • 

    Állítólag Szent Miklós fekete volt. Akkoriban eléggé keveredtek arrafelé a népek, szóval nem elképzelhetetlen. Ettől teljesen független a legfaszább csodatevése, amikoris egy napon három, az előző nap a mező felé úton valami módon feldarabolódott (de legalábbis lefejeződött) gyereket feltámasztott (ez azért döfi, még Lázár sem volt több darabban, tehát itt nagyot villantott Nick). Egyébként pedig a mező felé úton három gyereket feldaraboló (de legalábbis lefejező) srác lett a krampusz – hogy bűnét megbánja, egész hátralévő örrökkévalóságot azzal töltse, hogy oly módon segítense az ajándékokat kihordani, hogy a rossz gyerekeknek virgácsot visz vagy fémszegecses ostorral elverje őket, a források itt nem teljesen tiszták, mint jellemzően a hasonló legendáknál.

    • The Winter Soldier ⭐

      A franc se eszi ezt a szart.

    • egyedi

      a smarties mikulásban legalább van drazsé. (kaptam kettőt :)) )
      egyébként meg a csokimikulás a karácsonyi püspökkenyérbe tökéletes

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    A világ egyes részein ha kirakod a cipődet, a Mikulás geci változata skorpiót rejt bele.
    Mondjuk szépnek szép egy skorpió de otthonra azért nem kéne. Kivéve talán egy csokiskorpió.

  • D. Pin Trouble

    Szerintem 270 környékén azon a vidéken még saruja sem feltétlenül volt mindenkinek, a lepukkantaknak pláne, nem ám cipő.
    Fáradt vagyok és nyűgös, ma elviselhetetlen vagyok és kötözködős.

    • Bernard Black

      EZ AZ Ő TÖKE!

    • vau

      Nem kezdem el debunkolni a piros ruhás mikulást, mert szintén.

      • Bernard Black

        a piros ruhát később találták ki, de benne van a posztban. de írjon nektek a faszom, mert én is nyűgös vagyok máma

        • vau

          Ja hogy azt írtad, hogy NEM nekik köszönhetjük.

          Najó, a faszt vagy pontos.

        • 

          A csokoládé állítólag csökkenti a stresszt meg felszabadítja a boldogsághormonokat, vagy mi a tökömet, tehát pont jókor vagy nyűgös, mert most kezelhető, amennyiben részesülsz valaki által hozzádvágott édességből. Ha nem, akkor nagyon sajnáljuk.

  • ✪☼­­

    Tojt rám a Mikulás.

    • Szomy Bird

      🙁

    • 

      A fejedre? Hát mit fedeztél fel a hajadban a toj óta?
      ;DDDDD

  • Manócska

    Semmit. 🙁
    A MÁK rendszere tegnap betojt, úgyhogy még fizut se.

    • 

      :<

    • egyedi

      :((

  • Pszipszina

    Mivel városunk névadója Szent Miklós, ezért helyi ünnep, munkaszünettel, ahogy kell. Lesz ünneplés is a főtéren, egész éjjel meg kora reggel zuhogott az eső, most kezd kibújni a nap. Ez engem kevésbé érdekel, igazi Szent Heverdel napot tartok, a kutyasétáltatáson kívül nem szándékozom kidugni az orrom, pláne nem közösségi életet élni.

  • :/

    A kávéhoz kaptam szaloncukrot.
    Gesztenyés 😞😩

    • The Winter Soldier ⭐

      Jézusom. Gyerekkorom két legnagyobb kibaszása volt a vajkaramellás és a gesztenyés szaloncukor. I feel you, bro.

      • Magister Ludi

        én nagyon szeretem a vajkaramellást, de még annál is jobban a mogyoróst (Milka).
        Na jó, valójában majdnem minden szaloncukrot szeretek.

      • egyedi

        a vajkaramellás az finom. ha omlós

    • 

      Legalább nem konzum.

      • :/

        Az meg micsoda?

        • 

          Első rátekintésre színezett krumplicukorral töltött pocsék bevonóba mártott különlegességnek tűnik, és a töltelék keménysége szerencsétől függően puha krém és zúzott kő között bármi fokot elérhet. Viszont az íze mindig egyformán kellemetlen. Régebben nagy divat volt, mikor a szaloncukor felhozatal a karamella, a zselé és a konzum volt, még a nyolcvanasok elején, meg előtt.
          http://retronom.hu/files/images/szalonc.preview.jpg

          • dzsungelmacs

            imádtam régen a konzum szaloncukrot, na nem ezt, hanem a bevonat nélkülit. de olyat nem láttam már vagy 15 éve.

          • 

            mindenkinek megvan a maga fura fétise

          • ✪☼­­

            Ezt nem is tekintem konzumnak, hiába az van ráírva.

          • dzsungelmacs

            az állaga is teljesen más. annyiban hasonlít, hogy a belseje színes.

          • 

            Ez legalább rághatónak tűnik. Azt, amire ti gondoltok, csak szopogatni lehetett. Egy estén át.

          • ✪☼­­

            Ki is lehetett dobni.

          • 

            Ahogy a bölcs emberek tették.

          • Manócska

            Tavaly vettem igen drágán 6 szemet, abból 5 és fél a kukában végezte. Pedig a Gombóc Artúr hozzám képest gyenge kezdő. 🙂

          • :/

            A gesztenyésnél csak jobb 😊

          • 

            Vitatható.

          • :/

            Ebböl legalább többféle színű van 😊

          • ✪☼­­

            Jobb. De ehhez túl fiatal vagy, ha nem kóstoltad anno, akkor már m1, nem tudjuk elmagyarázni az ízét

          • :/

            Ha jól emlékszem egy évvel vagy öregebb nálam, ennyit számitana? 😂😂
            (vagy füllentettél)

          • ✪☼­­

            Jól emlékszel. ☺ Ennyit számít! 😀

          • :/

            Vidéken lassabban múlik az idő 😊

          • ✪☼­­

            Egyébként biztos ettél már konzum szaloncukrot, olyan nincs, az nem létezik, hogy nem.

          • :/

            Ezen a néven nem rémlik 😕

          • ✪☼­­

            Olyan, mint a 8-10 éves csontkeményre száradt marcipán szacharinnal.

          • Manócska

            Akkor már rontottak a minőségen.
            Mint a szerintem legöregebb hozzászóló, tanusíthatom, hogy a gyerekkoromban a konzum szaloncukor nagyon finom volt. Azt nem tudom így hívták-e akkor is, mert természetesen a fára akasztva találkoztam vele. Akkoriban volt a sima változat, aminek a felületén enyhe cukorréteg volt, és a csokoládéval bevont változat. A vajkaramellás bejövetelekor én már felnőtt voltam.
            A csokoládéfigurákat meg nem a burkolat tartotta egyben, hanem olyan vastag volt a csokoládé, hogy a mikulás sapkáját, vagy a nyúl fülét nem lehetett átharapni, mert tömör csokoládé volt.

  • The Winter Soldier ⭐

    Jó a lead kép, és nem mondok semmit a betűtípusról, de ezt a posztot elolvastam *evil grin*

    • 

      Olyan a kép, mint amit egy alapos csokimikulás-teszt követ, összehasonlító ábrákkal és íz-állag-elemzéssel.

      • The Winter Soldier ⭐

        Engem másra emlékeztet, de nekem mocskos a fantáziám.

        • 

          Mint Dirty Dee, a Pootie Tang-ből.
          (Aki nem tudja, mi az a Pootie Tang, keressen rá a megosztóoldalakon, és tessék megnézni, akár karácsony este.)

  • The Winter Soldier ⭐

    Basszus, tényleg, ma van Mikulás!!

    Rohadt életbe. Teljesen kiment a fejemből.

  • dzsungelmacs

    nézem a csokimikut az asztalon, valami furcsa rajta. hát egy okosteló is van a zsákjában, egy plüssmaci fogja. kicsit vicces.

%d bloggers like this: