Jövőlekvár
Szép dolog jóslatokat írni, de az életben helyet kell szorítani olykor a lekvárnak is.
Nostradamus amellett, hogy 2018-ra (ahogy minden évre) beígérte a világháború kitörését, számos vulkánkitörést, Trump megválasztását és a holtak kikelését a sírból, lazításképpen két jóslat között lekvárokat főzött. Na jó, nem csak lekvárokat: az 1552-ben megjelent Traité des fardements et confitures című értekezésében kozmetikumokról, gyógyszerekről és édességekről is írt, mielőtt három évvel később átnyergelt volna Gyurcsok József-féle sámán-táltos népi energiagyógyász-vonalra. Ez persze nem is csoda: Nostradamus elsősorban orvosként és gyógyszerészként praktizált, kortársai körében elsősorban pestisdoktorként volt ismert. A tizenhatodik században a gyógyszerészet nem volt épp egy megbecsült szakma, szerencsétlen Nostradamust ki is rúgták az egyetemről, amikor kiderült, hogy ilyen alantas kalmármúltja van, de csak visszaverekedte magát.
A gyógyszerészeknek viszont volt egy behozhatatlan előnyük a hétköznapi halandókhoz képest: hozzáférhettek a cukorhoz, ezért is kaphattak helyet édességek is a különböző gyógyszerek között. A korabeli vélekedés szerint a cukor „melegíti a testet” és kiváló hashajtó, így nyugodtan be lehetett tolni egy üvegnyi szilvalekvárt a spájzban orvosi célzattal, senki nem szólt meg érte.
A lekvárfélék mellett Nostradamus különféle szépészeti szerek – mint a szakállfesték – és bájitalok receptjét is közli: ezek közül az egyik kocsonyás állagú izéhez hét hím fecske vére szükségeltetik, aranykehelyből fogyasztva pedig hatékony szerelmi varázsszerként működik.
Talán furcsának tűnik, hogy ilyen sokat foglalkoztak a lekvárokkal, de a cukor akkoriban istentelenül drága volt, így nem csoda, hogy Nostradamus szerint a megfelelő technikával készült birsalmasajt vagy meggylekvár akár királyok asztalára is méltó lehet – csak arra kell ügyelni, hogy nehogy meghámozzuk a birsalmát, a megfelelő állaghoz ugyanis elengedhetetlen a héj (és tényleg: a pektin kiváló zselésítőanyag).
Az értekezés kitér a marcipánra is, ezzel kapcsolatban pedig van egy jó hírem: bár maga a jós is beismeri, hogy ritka egyszerű a recept, de állítása szerint gyógyhatású a fogyasztása, ráadásul finom is.
