Kellemes dal a hideg őszi estékre
Ma estére megint nem black metal jut, de ez talán nem is baj, nem lehet mindig embert áldozni. Ma estére egyik nagy kedvencem, Apey (Áron András) egyik szólódalát hoztam el nektek. Mindig csodálkozom rajta, hogy hogy lehet, hogy Apey amennyire jó a hörgős-zúzós metálban, annyira szépen hozza az egy szál gitáros dalokat is. Akármit játszik, az király.
Itt az idő, amikor már ismét sötét és hideg minden, nem szívesen megy ki az ember az utcára, az erdők és a susnyások is sötét átnyékokkal ijesztgetnek, hogy becsapják az arra poroszkáló utasember agyát. Ilyen szar időben, mikor ködben ázik kisváros és nagyváros, vidék és Budapest áll a sötét és nedves geciben, bizony elgondolkozik az ember, hogy hátha mégis a barátságos meleg szobában van a boldogság mostanában. Persze az igazi megszállottak még ilyenkor is kinn járkálnak, de azért mégis jó hazatérni, inni és enni valami meleget, lefeküdni az ágyba és hallgatni egy kis Apey-t.
Nem túl vidám dal ez, minden bánat benne van, de hát épp ezért jó ilyenkor hallgatni. Néha el kell merengeni az élet szomorúbb oldalán is.
Jó éjszakát mindenkinek!
