Log Jam
Éppen egy évtizede vagyok rajongója a zenekarnak. Az egyszerűség, ahogyan a számaikat felépítik, lenyűgöz. Az ének talán kissé idegtépő, de ezt ellensúlyozza a magabiztosan pergő dob és a nem túlcifrázott basszus. A formációnak vannak nehéz időszakai: nem könnyű hóban, esőben, orkán erejű szélben vagy épp teliholdkor próbálni, de ők szenvedélyesen kitartanak. Ha hébe-hóba a trió egy-egy tagját el is ragadják külső erők, ez csak pillanatokra bontja meg a harmóniát, látszik, hogy összeszokott csapatról van szó.
Alekszej Alekszejev, aki életet lehelt a zenekarba (az Animátor!), és megörökítette viszontagságos próbáikat, egy interjúban elárulta, hogy a 2008-as első darab (a legendás KJFG No.5), eredetileg 12 perces volt, de a felesleges sallangokat elhagyva végül 2 percbe sűrűsödött a mondanivaló. Ami a címét illeti: aki az értelmét keresi, ne fáradjon túl sokat, merthogy az nincs neki. Ettől tökéletes!
Vannak, akiket Darude Sandstormjára emlékeztet a hangzás, de ebben azért lényegesen több van, ezt bárki rögtön érzékelheti, ha belehallgat. Egy hosszú, letargikus nap után éppúgy felráz, felszabadulttá tesz, és megkönnyebbülést hoz, mint egy jól sikerült …… (És most egy tetszőleges -ás/-és főnévképzővel alakított szót válasszatok ide. Én mondjuk az ásásra gondoltam.) Aludjatok jól!
