Metalhead – Fémkarácsony srapnelekkel
Rockzenei kirándulásunk idei utolsó állomásához értünk, mert hogy itt a karácsony. Ám, hogy a klasszikus „Stille Nacht” vagy George Michael „Last Christmas” számának alternatívát állítsak, itt egy karácsonyi rock/metál válogatás. Ma erről fogok mesélni…
Számos másik lemezt választhattam volna, miért pont ezt?
Valóban, – igazatok van – a „Santa Claus Is Coming To Town”-t már ezerszer feldolgozták, még rock/metál vonalon is. Nos, szerintem a szereplők névsora mindenkinek megválaszolja a feltett kérdést.
A lemezen 16 szám van, az előadók az elhangzás sorrendjében:
1. Jeff Scott Soto, Bruce Kulick, Bob Kulick, Chris Wyse, Ray Luzier
2. Lemmy Kilmister, Billy F. Gibbons, Dave Grohl
3. Alice Cooper, John 5, Billy Sheehan, Vinny Appice
4. Ronnie James Dio, Tony Iommi, Rudy Sarzo, Simon Wright
5. Geoff Tate, Carlos Cavazo, James Lomenzo, Ray Luzier
6. Dug Pinnick, George Lynch, Billy Sheehan, Simon Phillips
7. Tim “Ripper” Owens, Steve Morse, Juan Garcia, Marco Mendoza, Vinny Appice
8. Chuck Billy, Scott Ian, Jon Donais, Chris Wyse, John Tempesta
9. Oni Logan, Craig Goldy, Tony Franklin, John Tempesta
10. Stephen Pearcy, Tracii Guns, Bob Kulick, Billy Sheehan, Greg Bissonette
11. Joe Lynn Turner, Bruce kulick, Bob Kulick, Rudy Sarzo, Simon Wright
12. Tommy Shaw, Steve Lukather, Marco Mendoza, Kenny Aronoff
13. Doro Pesch, Michael Schenker, Tony Franklin, Frankie Banali
14. Girschool
15. Steve “Lips” Kudlow, Bumblefoot, Chris Chaney, Kenny Aronoff
16. Dez Fafare, Doug Aldrich, Blasko, John Tempesta
Akik jártasak a rock/metal zenei irányzatán belül is, azok a nevekből láthatják, hogy úgy lettek az előadók egymás mellé válogatva, hogy azonos stílusban mozognak. Így nem kell egy Bay Area Trashernek együtt zenélnie egy glam rockerral – és ez különös ízt kölcsönöz a számoknak. Van itt mindenféle stílus, kérem. (Apropó: Minden stílus – kivéve a grunge. Mintha az valahogy nem passzolna a karácsonyi dalokhoz. Bezzeg a glam itt van! Na, mindegy. Csak, nem bírtam ki.)
Kissé nyálasan indul az album a „We Wish You A Merry Xmas” unalomig ismert dalamával, és bár megpróbáltak keménykedni a fiúk, elsőre mégsem akarnak az ember arcába mászni – mégis csak a lemeznyitó nótáról van szó, és itten kérem karácsonyi hangulat lesz, ha fene fenét eszik, akkor is! Hell Yeah! (Amúgy: Jeff Scott Soto & Bruce Kulick rulez! Én mindig is nagyon szerettem a maszk nélküli KISS korszakban Bruce játékát, méltatlanul alulértékelt gitáros. Jeffet meg éppen tegnap hallgattam a Sons of Apollo plovdivi koncertjén.
Fun fact: … amely koncerten a szóban forgó karácsonyi lemezünk 3.számának bőgőse, Billy Sheehan és a 15.szám gitárosa Bumblefoot a társai – a Sons of Apollo dobosa Mike Portnoy, aki itt most nem szerepel sehol.)
Na, de térjünk vissza a lemezünkhöz. Hiszen jön Lemmy ráspoly-simaságú hangja, és a ZZ Top gitár-mikulásával Billy-vel jól megkergetik Rudolfot a piros nózijút. Itt még nem kezdtem headbangelni, viszont hangosan kacagtam, ahogy elképzeltem Mr. Kilmistert, amint Semjénként kergeti élete rénszarvasát…
Szerencsére az Alice Cooper énekelte számban Santa Claus-ból „Santa Claws” (szent karmok) lett, mire a városba ért. A zene nem csapott földhöz, viszont – vagy lehet, hogy épp ezért – nagyon hiányoltam a látványt, és ismerve Alice-t egy igazán jó kis Freddy Krügeres videót vagy színpadképet simán el tudnék képzelni ehhez a számhoz.
Aztán jön a ZENE, amihez nem kell kép sem. Ronnie James Dio és társai teszik a fenyőfa alá az egyik (ha nem „A”) legjobb számot a lemezen. Egy elveszett Black Sabbath dalt. Erről nem is írok semmi mást, ha csak 2-3 számba hallgattok bele, ez legyen az egyik!
Én szeretem a Queensryche-t, de Geoff Teate ezüst csengettyűje nem győzött meg. Azért ilyen zenészekkel a háta mögött én többet vártam volna. (Na jó, a gitárszóló király benne, de Geoff csak nyávog.)
A kisdobost felejtsük el, sose lesz belőle úttörő! Pedig szegény George Lynch és Billy Sheehan mindent megpróbál, hogy mentse a menthetetlent. Töltelék nóta. Ugorjunk!
Tim „Ripper” Owens (ex-Judas Priest) és Steve Morse (most Deep Purple, ex-Kansas) csapata végre megmutatja, hogy igen is lehet karácsonyi számot előadni anélkül, hogy a fülünkből is cukorszirup folyjon. Ez legyen a második szám, amibe mindenképpen hallgassatok bele!
„Silent Night” thrash módra? Na, az milyen már? Itt kérem, csupa nagyágyú tolja a „szemetet” a karácsonyfa alá. Hozzák a feelinget, hogy milyen is lehet, amikor egy alapos karácsonyi bezabálás után kihányja kiüvölti az ember a felesleget magából…
A „Deck the Halls” c. nótát én speciel alapból utálom, de azért adtam egy esélyt. Nem többet. Ennyi volt. (Craig Goldy gitárja azért jól szól, és „fülhallomást” próbálták egy kicsit komorabbá tenni ezt az idétlen melódiát. Nem sok sikerrel.)
Az utolsó nóta, amit megemlítek, eleve egy paródia volt eredetileg. Ezt dolgozták át metálosra a glam nagyjai „Grandma Got Run Over By A Reindeer” (vagyis a nagymamit elgázolta egy rénszarvas). És ez lenne a 3. nóta, amit feltétlen meghallgatásra javaslok. Nagyon vidám. Ráadásul igazi glam-válogatott játszik rajta. Ha már úgyis a glamról írtam pár hete, akkor legyen ez a záró akkord. A karácsony egyébként is a puccos (glam) díszekről szól. Ahol a több, több!
Díszeket a fára, színes égők konnektorba bedug… és szeretettel gondolunk a Griswold családra.
P.S.
Van még 6 nóta a lemezen – amiről nem írok.
Ezeket meglepetésnek szánom (amúgy bónuszként).
Ajándék.
Végül is karácsony van!
\m/
A metal ereje legyen veletek!
