Mi a teendő akkor, ha ausztrál vagy, és nincs pénzed hazautazni Angliából?
Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek mindannyiunkat foglalkoztathatnak időről időre.
Szerencsére volt valaki, akinek a példájából mindnyájan tanulhatunk: Reg Spiers gerelyhajító pont így járt a hatvanas években, és mivel nem volt kedve nagyon sokat úszni és gyalogolni, megtalálta a tökéletes megoldást.
Reg egy vas nélkül ragadt Angliában, nem sikerült olimpiai kvalifikációt szereznie, és szeretett volna hazaérni Ausztráliába a gyermeke második születésnapjára. Szerencsére összehaverkodott egy civilben asztalosként dolgozó sporttársával, akivel úgy döntöttek, hogy csomagként adják fel őt.
Készítettek is egy baromi nagy dobozt, aminek két kijárata is volt, ha esetleg a poggyászhajigálók rosszul pakolnák be a pasit, készítettek rá néhány szellőzőnyílást, vitt magával némi kaját és innivalót, és feladták a Heathrow-n. Reg arra is gondolt, hogy esetleg unatkozni fog az úton, úgyhogy vitt magával egy újságot is.
Kezdésként huszonnyolc órát töltött Londonban, mert a gép a köd miatt nem szállhatott fel. Ekkor kezdődtek a problémák – Regnek szarnia kellett, de nem mert kimászni a dobozból, nehogy lebukjon. Amikor végre felszálltak, kiszabadult a dobozból, és beleszart egy otthagyott konzervdobozba, ekkor azonban a gép ereszkedni kezdett, úgyhogy visszabújt a dobozába, és drukkolt, nehogy felfedezzék – a konzervdobozt viszont kint hagyta. Ez már későn jutott eszébe, de szerencsére a francia poggyászosok nem fogtak gyanút, csak anyázták az angolokat, hogy a francnak készítenek be a csomagok közé egy doboz szart, jellemző rájuk, amekkora trollok, meg egyébként is. A pisinek vitt magával egy külön üveget – előrelátó gyerek volt, na.
Reg tehát megmenekült, kisvártatva ismét vidáman potyautazott, bár a legközelebbi állomáson, Bombayben kinn hagyták a betonon a dobozát. Ekkor döntött úgy, hogy levetkőzik, hátha úgy jobb lesz. Ezúttal is megúszta, ismét felpakolták egy repülőre, a következő megálló pedig már Perth volt. Itt már rámosolygott a szerencse: egy raktárba szállították, ahol megkönnyebbülve tapasztalta, hogy több láda sör mellett pakolták le, úgyhogy végre kimászhatott a dobozából, és egyből fel is frissíthette magát. Az, hogy még körülbelül kétezer mérföldnyi út állt előtte, az eddigiekhez képest lófasz – simán megoldotta stoppolással. Végül is ahhoz képest, hogy órákat töltesz egy indiai reptéren, elejtenek egy targoncával és konzervdobozba pisálsz, egy kis stoppolás már meg se kottyan.
Mindez valószínűleg sosem derült volna ki, ha Reg nem felejt el valamit: nem értesítette azt a brit srácot, aki legyártotta neki a ládát. McSorley (így hívták a segítőkész asztalost) nyilvánvalóan élénkebb fantáziával volt megáldva, mint Spiers, aki egy interjúban később közölte, hogy huszonéves korában egyrészt nem volt túl félénk természet, másrészt azt se tudta, mi az a klausztrofóbia, így nem zavarta, hogy hatvanakárhány órát tölt egy dobozban – szóval McSorley attól tartott, hogy ez tényleg egy hülye ötlet volt, és értesítette a sajtót, hogy van egy gerelyhajítót tartalmazó láda, ami valahol elveszhetett a nagy büdös világban.
Az ezt követő médiacirkusz végül jól jött Regnek, ugyanis a szállítás költsége drágább lett volna, mint egy sima repülőjegy, de a felhajtásnak köszönhetően a légitársaság nem vasalta be rajta az utazás költségeit.
Egyébként nem ez volt az utolsó eset, hogy Spiers bajba került: 1981-ben meglépett Ausztráliából, mert kokaincsempészettel gyanúsították (hiába, ilyen ez az import-export), 1984-ben pedig Sri Lankában halálra ítélték ugyanezzel a váddal. Megúszta: fellebbezett az ítélet ellen, végül csak öt évet kellett ülnie egy ausztrál börtönben.
