Robot Ribi
Miután mindenki kedvére felépítette a zsigeri zsírját, emlékezzünk meg egy csodálatos asszonyról, Sonoya Mizunoról.
Sonoya brit-japán hibridként látta meg a napvilágot. Apu japán, anyu meg brit argentin leszármazott, ami eleve egy elképesztően jó pedigré: az ilyen keveréklányok a világ legszebbjei azon egyszerű oknál fogva, hogy az évezredes beltenyészettől és fukusimától polipbaszósra korcsosult génállományt a Föld túlsó feléről javította fel az anyatermészet meg apu vállalkozó kedve.
Sonoya 1988-ban született az angliai Sommersetben és ott is nevelkedett. Azon lányok közé tartozik, akiknek a párducszerű mozgása olyan életettel tölti meg a testüket, hogy a legkipúderezettebb díszpicsák is csettintenek a nyelvükkel. Sonoya a Royal Ballet Schoolban ismerkedett meg a balettal és jópár balettársulatban dolgozott (Semperoper Ballet Drezdában, Ballet Ireland, New English Ballet Theatre és a Scottish Ballet), aztán jól ráunt és valami isteni sugallatra bekasztingolták az Ex-machinába, ami szerintem amúgy egy kurva jó film.
Azóta egy dancemoziban szerepelt, amit akár nyugodtan figyelmen kívül is hagyhatunk, mert azok nem igazi filmek, viszont mellékszereplőként a csodás Emma Stone mellett a La La Landben, ami ugyan egy musical, de ebből kifolyólag már csak félig szarság és Oscart is kapott, szóval egy széles réteg számára biztosan élvezhető.
Legalábbis élvezhetőbb, mint amikor Hugh Jackman vonyít kappanhangon feszes gatyóban és parókában.
Sanszos, hogy Sonoya Mizunot még baromi sokat fogjuk látni, lélegzetel- és faszállító szépségét igazából az adja vissza, amikor elkezdi riszálni. Ezt szerencsére a Vegyszer Tesók is felfedezte és belepakolták ebbe az egyébként hibátlan darabba, amihez jó emésztést és kellemes merengést kívánok, különösen trypofóbiás olvasóinknak.
