Mit lehet csinálni a barna sörrel?

Első körben nyilvánvalóan meginni, kivéve persze, ha Amstel bockról van szó, akkor igazából nem tudom, oda kell adni valami alkoholista óvodásnak, aki élvezi, ha valami olyan édes löttyöt ihat, hogy a seggluka is összeragad tőle.

A barna sör alapvetően téli ital, én legalábbis így szoktam rá gondolni, és mivel nem a kedvenc műfajom – télen is inkább maradnék a lagernél vagy az IPA-APA-vonalon , őszinte döbbenetet vált ki a barátaimból, ha megörülök annak, hogy csapolják valahol. Ez általában Dreher bakot jelent, és van egy kocsma Óbudán a piac mellett, ahol mindig egyegy korsó bakot szoktam inni, általában ősszel egy kis séta után, és olyankor mérsékelten elégedett vagyok az élettel, mert az pont egy olyan hely, ahová egy korsó barna illik.

A barnáról jut eszembe, valamikor nagyon régen többször megfordultam egy kocsmában a Moszkva környékén, ahol megrekedt az élet valahol a hetvenes években, üveges hűtőpultból árulták a jéghideg üveges sört, egy ventilátor lustán keverte a füstöt, a zenegépből pedig olyan számokat ismertem meg, amelyektől neveltetésem és addigi életem szerencsés módon elzárt. Volt egy olyan, hogy e-mail, sms, ezernyi üzenet, a többit inkább fedje homály. Na, és hogy miért barna: ott láttam életemben először és egyelőre utoljára gyárilag barna porcelánból készült vécécsészét. Most mondjátok, hogy nem leleményes nép a magyar. Azóta egyébként valami jazzclub vagy mi a fene lett belőle, ott volt szerencsém egyszer Bíró Ica közvetlen közelében sörözni, mert kizártak a lakásból, de ez egy hosszú történet, és addigra már a vécét is cserélték. 

Szóval ha már barna: a kezembe került egy doboz barna Kozel (itt most elkezdhetünk sznoboskodni, de az általam meghirdetett prolipénteket előrehozva egy nappal bevallom, hogy én bírom a Kozelt is), egy fél kiló tarja meg egy-két fűszer, ez már magában egy jó raguért vagy párolt tarjaszeletekért kiáltott sörmártással.

Ehhez kell sör, az biztos. Egy üveg barna és két doboz világos, az előbbi megy az ételhez, az utóbbi az ihlet kedvéért belém.

Gyors számvetés:

kb. 3 deci barna sör

fél fej fokhagyma

egy szál újhagyma – vagy egy darab póré, vagy egy fél fej sima

három ág kakukkfű

rozmaring

babérlevél

só, bors

angol mustár

szalonna

négy szelet tarja

egy kevés liszt

A folyamat egyszerű, az első sört felbontva elgondolkodunk rajta, hogy most mi legyen, aztán eldöntjük, hogy először is megisszuk a sört. A neten szoktam tájékozódni, hogy most akkor mit is csináljak, aztán nem azt csinálom, mindenesetre az alapanyagok adottak voltak. Az egész baromi egyszerű: szalonnazsíron körbepirítom a húst, felöntöm sörrel, hozzáadom a fűszereket, lassú tűzön lefedve párolom, aztán kiveszem a húst, visszaforralom a levet, lisztszórással besűrítem, lepasszírozom, esetleg egy darabka hideg vajjal a végén még montírozom.

Aztán iszom hozzá még egy sört. Bármivel tálalható, a mártás kenyérrel tunkolható, háromnegyed óra alatt megvan, és fedezhető vele a napi sörbevitel egy elenyésző, ám fontos része. Fényképet nem csináltam, mert megevődött. Nem a fénykép, a hús.