Mondok valami igazán lehangolót: Justin Bieber kazettán
Ahogy a CD kezd eltűnni, újra előkerül a régi sláger: a kazetta.
Az ember azt hinné, hogy ha talál bárhol egy kazettát, akkor legrosszabb esetben a nyolcvanas-kilencvenes évek popzenéjével találkozhat, de sajnos a borzalmak nem állnak meg itt: ahelyett, hogy nosztalgikusan elszörnyülködnél azon, hogy nahát, a Boney-M anélkül is képes hozni a vizualizációt és a klipet a dalokhoz, hogy bármit is látnál – ez egy ilyen zenei poszttraumás stressz –, teljesen váratlanul akár egy Justin Bieber-lemez is a kezedbe kerülhet. És még csak nem is azért, mert időutazó lenne a kis pöcs.
Amerikában ugyanis nagyon pörög a kazetta-biznisz. CD-t venni nyilván nem elég hipszter dolog – arról még elképzelhető, hogy akár a laptopodon is le tudod játszani, bár szerintem én használok egyedül a komp szerzői közül olyan gépet, ahol ez még játszik (ezt csak tippelem). Mindenféle indie- és punkzenekarok most már – vagy megint – kazettán is kiadják a cuccaikat, virágzik a régi demók piaca is, egy 2016-os cikkben például azt említik, hogy egy 1982-es Metallica-demót is kiadtak így, méghozzá Lars Ulrich saját kacsóival rajzolta hozzá a borítót is – egy ilyen nagyjából ötven dollárért megy el e-bayen. Nem rossz, annak fényében pláne nem, hogy sok zenekar a menőség-faktoron kívül azért is nyúl vissza a kazettához, mert olcsó – akár két dollárért is hozzá lehet jutni egyhez műsorostul, ebben pedig már benne van az árrés meg minden egyéb is, a fene se hitte volna.
Az Egyesült Államokban springfieldi National Audio Company a legnagyobb kazettagyártó, a tulajdonos, Steve Stepps szerint azért, mert makacsok és hülyék. Amikor a kilencvenes években a világ azt hitte, hogy a kazettának harangoztak, a NAC szart az egészbe, és felvásárolt egy csomó gyártáshoz szükséges gépet, amit a többiek gombokért vágtak utánuk. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a kazettabiznisz újjáéled majd – a Rolling Stone cikke szerint viszont a cégnek van olyan napja is, amikor százezer műsoros kazettát szállít ki. És hogy mi volt a hülyeség? Az, hogy nem hitték el, hogy a kazettának annyi. Lehet, hogy mégsem voltak annyira hülyék.
A National Audio 2015-ben ötmillió dollár értékben adott el kazettákat, ez 31 százalékos emelkedést jelent az előző évi forgalomhoz képest. A megrendelések legnagyobb része indie-bandáktól jön, de a már említett Justin Bieber mellett Nirvana, Keith Richards és Judas Priest-anyagokat is kiadnak – egy kazetta pedig ritkán kerül többe, mint két dollár.
Én mondjuk úgy emlékszem, hogy veszett drága volt minden, de nem is vagyok amerikai hipszter. Nektek mi volt a kedvenc kazettátok?
(én például ezt szerettem. Sajnos a többi R.E.M.-et nem.)
