Rakétaposta

Az Egyesült Államok a II. világháború után szinte hihetetlen mértékű gazdasági és technológiai fejlődésen ment át.

Ez részben annak volt köszönhető, hogy a felpörgetett hadiipar és az ahhoz kapcsolódó beruházások képzett és tapasztal munkaerőt biztosítottak a békeidőben a világpiacra történő termeléshez, egyúttal annak is, hogy hadizsákmányként hozzájutottak a náci birodalom szabadalomleveleihez, komplett technológiákat és a hozzájuk tartozó szakembereket is magukkal vittek.

Az egyik talán legkülönösebb fejleménye ennek a transzfernek a rakétatechnika elképesztő gyorsaságú fejlesztése volt. Az USA a német tudósok érkezéséig a saját erejéből mindössze 15 kg-nyi terhet tudott feljuttatni 100 km magasságba, ekkorra a csodafegyvernek készült V2 rakéta már 900 kg teherrel elérte a 180 km magasságot.

A haditengerészet White Sands kísérleti bázisára 1946-ban gördültek be a vonatok az összegyűjtött rakéta alkatrészekkel, a teljes tervdokumentációval és a tudósokkal együtt. Az első kísérletek szokás szerint kudarcosak voltak, sok robbanással jártak, de aztán hamar belejöttek és a V2 mintájára készült amerikai rakéták is megbízhatóbbak lettek, ezek továbbfejlesztéseiből készültek el az első interkontinentális ballisztikus rakéták, a légvédelmi és támadó fegyverek a különböző haderőnemek számára.

A gazdasági fejlődés egyúttal magával hozott még egy eredményt, a postaforgalom növekedését. Ugrunk egy kicsit az időben, a történetünk 1957-ben folytatódik, amikor Arthur E. Summerfield, a postáért felelős miniszter eszébe ötlött egy különös gondolat:

Mi lenne ha a postát rakétákkal juttatnák el nagy sebességgel nagy távolságokba?

A gondolatot tett követte és megkereste a haditengerészetet az ötletével, akik legnagyobb meglepetésére belementek a dologba és elkezdődött a közös munka, amelynek eredményeként 1959-ben megtörtént az első kísérlet. A USS Barbero tengeralattjáróról indított Regulus cirkálórakétával megcélozták az egyik floridai légibázist és a robbanófej helyére  védődobozokba elhelyezett leveleket a világon elsőként egy rakétával sikeresen eljuttatták a 150 km távolságban található célba. Az ott várakozók szeme láttára nyílt az ernyő és sértetlenül megérkezett a küldemény.

This peacetime employment of a guided missile for the important and practical purpose of carrying mail, is the first known official use of missiles by any Post Office Department of any nation – Summerfield

Az öröm azonban nem tartott sokáig, hamar csalódottság váltotta fel, ugyanis a védelmi minisztérium szakértőkre hivatkozva megállapította, hogy túl drága ez az egész és Summerfield  hiába álmodozott arról, hogy akár kontinensek között is beindulhat a gyorsposta, ebből az egyetlen kísérleten túl végül semmi nem valósult meg.

Időközben arra kellett rájönnie, hogy a hadsereg fejesei valójában csak kihasználták, nem is volt soha céljuk a postaszolgálat támogatása, azzal, hogy a hír egy ennyire pontos találatról bejárta a világsajtót mindössze azt akarták elérni, hogy a rivalizáló nagyhatalmak tudomására hozzák a rakétatechnológiai fölényüket.

Ne felejtsük el, hogy ekkor már javában dúlt a hidegháború és a szovjetek számára ez egy látványos fricska volt.

Akik persze kisvártatva még látványosabban vágtak vissza, az első Szputnyik után az első embert is feljuttatták a világűrbe és a rivalizálás gyorsuló ütemben folytatódott a Holdra szállás amerikai szándékának bejelentésével.